Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - Külföldi társaságok arányszáma

JOGGYAKORLAT. a posta az utánvételi szerződés által felelősséget vállal az utánvételi összeg kifizetéséért, illetve vagylagosan a küldemény visszaszolgáltatásáért. A postának ezt a felelősségét nem érinti az a körülmény, hogy külföldi küldeményről volt szó, miutáh a feladónak a német postához való viszonyában utóbbinak a külföldi postaigazgatásokkal szemben fennálló vagy fenn nem álló jogai teljesen közömbösek. Sőt a német legfelsőbb bíróság azt az értékkülönbözetet is megítélte, mely a márka időközi romlása folytán előállott. • Börsenblatt f. d Dtschn, Buchhandel, 1926 augusztus 17. szám). Versenytilalom ü^lelátruhá^ásnál. A. átruházza üzletét B.-re azzal, hogy B. az eddig «Julius Meyer» cég alatt fennállott üzletet (Július Meyer jtóda» cég alatt folytathatja. Röviddel rá A. ugyanazon a helyen, ugyanabban a brancheban «Július Meyer özvegye» névvel be nem jegyzet üzletet nyitott. B. keresetet indított ellene ezen névhasználat abbanhagyása és kártérítés iránt. A Reichsgericht helyt adott a keresetnek, a következő figyelemre méltó indokolással: Igaz, hogy tisztán cégjogi szempontból az alperesi névhasználat nem eshetik kifogás alá, mert a megkülönböztetésnek a törvény által előírt lehetősége megvan; cégbitorlást, tehát az alperes nem követett el. De beleütközik alperes eljárása a felperessel kötött szerződésébe. Az üzletátruházási szerződés a maga kifejezett rendelkezésein kívül azt a hallgatólagos megállapodást is tartalmazza, hogy az üzlet átruházója nem fogja a? átvevő számára a~ ü^let folytatása állal előálló gazdasági előnyöket a forgalmi tisztességbe ütköző módon csökkenteni. Ha az átruházónak ez a hallgatólag vállalt kötelezettsége nem is jelent teljes versenytilalmat, annyit mindenesetre magában foglal, hogy az átruházónak tartózkodnia kell oly névhasználattól, mely — ha merőben cégjogi szempontból megengedett is — az összetévesztés veszélyét hordja magában. Ez a veszély pedig a fennforgó esetben, midőn kis városban levő szállítmányozókról volt szó, kétségtelenül megállapítható volt. (Börsenblatt f. d. Dtschn Buchhandel, 1926 augusztus 17. szám). Franciaország. A\ orga\da magánjogi felelősségének terjedelme. A francia judikaturában több ízben felmerült az a kérdés, hogy az orgazda a lopás által okozott egész kárért, vagy pedig csak az általa megszerzett, illetve elrejtett érték erejéig íelelős-e a dolog tulajdonosával szemben. A gyakorlat ingadozó ; a párizsi törvényszék egyik tavalyi döntése nyomán a kérdéssel az irodalom is foglalkozott (1. Revue Trimestrielle de droit civil, 1926. évi 1. sz.) s a túlnyomónak mondható felfogás a felelősség tágabb értelmezése mellett nyilatkozott meg. Azon az alapon, hogy az orgazda a kár létrejövetelére a lopott dolog biztonságban helyezése vagy megszerzése által hozzájárult, cselekményét a magánjogi eredmény szempontjából valóban okozatosnak lehet tekinteni s így indokolt az orgazdának, mint magánjogi részesnek a tolvajéval egyetemleges felelőssége. (Alighanem ez a magyar kir. Kúria álláspontja is a P. VI. 6015/1923. szám határozatában (Magánjogi Döntvénytár XVII. kötet 102. sz.), mellyel kimondta, hogy segyetemleges kártérítésre . . . azok a károkozók kötelesek, akik ugyanazt a károkozó cselekményt, mint az 1878 : V. tc. V. fejezetében meghatározott részesek követték el, vagy akinek cselekménye a tárgy azonosságánál fogva összefügg, . . . annak a kárnak a\ ereiéig, amely ebekből a