Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - Megjegyzések a fizetésképtelenségi jog reformjának a kérdéséhez

540 Dí TÚRY SÁNDOR KORNÉL ségének együttes fellépését iktatják, a szeparatív behajtást a kollektív követelésbehajtással helyettesítik. Ez az újabb fizetésképtelenségi jog szociális jellegét domborítja ki. De fontossabb ennél éppen a bennünket foglalkoztató kérdés szempontjából az, hogy valamennyié az említett intézményeknek akkor lép sorompóba, amikor a fizetésképtelenség a konkrét esetben már bekövetkezett, vagy legalább is annak tünetei mutatkoznak. Nem a fizetésképtelenség bekövetkezésének kívánják elejét venni, hanem a már bekövetkezett fizetésképtelenséget törekednek jobban vagy roszszabbul lebonyolítani. Már pedig a jog nem tölti be funkcióját, ha feladatát csupán a már bekövetkezett gazdasági bajok likvidálásában keresi és találja meg s kiéli magát annak a kutatásában, mi módon lehet a már bekövetkezett fizetésképtelenséget mind az adós, mind pedig a hitelezők szempontjából a legkevésbbé fájdalmas módon lebonyolítani. Miként a gazdasági élet legkülönbözőbb terén felismerték a prophilaxis jelentőségét és szükséges voltát, s miként a büntetőjog ú. n. preventív funkciójának fontossága közismert, épúgy a hiteljog is rá kell hogy eszméljen arra a fontos szerepre, amely a hitelválság, a fizetésképtelenségek megelőzése, vagyis az ú. n. preventív hitelvédetem tekintetében reá vár. Mert ha valahol, úgy a hitelélet terén érvényesül a «rend a lelke mindennek» jól ismert jelmondata. Csak az a kérdés, miben áll a hitelélet terén a rend s melyek az es%kö%ök a rend fenntartására. A hitelélet rendje nyilvánvalóan azon fordul meg, meg vannak-e a hitelt igénybevevő vállalatnál azok a tényezők, amelyek a hitelezők szemében a vállalat hitelképességét biztosítani tudják. Nevezetesen van-e a vállalatnak vagjvna, ha s igen, miként tartatik e vagyon állandóan számon, gondoskodás történik-e továbbá arról, hogy a meglevő vagyon ne csupán egyszerűen konzerváltassék, de gyümölcsözően is kezeltessék, s végül vannak-e megfelelő szervei a vállalatnak, amelyek a vagyon fenntartás és gyümölcsöztetés munkáját kereskedelmi érzékkel teljesíteni is s ehhezképest az üzletet okosan vezetni képesek. Vagyon, ennek kellő rentabilitása és végül jó üzletvezetés azok a tényezők, amelyeken egy vállalat hitelképessége nyugszik. Hogy pedig a vagyon, mint a hitelezők fedezetéül szolgáló tárgyi momentum állandóan rendelkezésre áll-e, ez iránt a kereskedelmi könyvek nyújtanak tájékoztatást, hogy továbbá a meglévő vagyonból mit várhatunk, ennek felmérése végett kalkulációra van szükség s végül mind a könyvvezetés, mind a kalkuláció munkájának ellátására megfelelő szervekre. Rendszeres, megbízható könyvvezetés, kalkuláció és organizáció tehát azok az es\kö\ök, amelyek a hitelélet rendjét megteremtik. Meggyőződésem az, hogy a hitvédelem tekintetében a jognak legkomolyabb, de egyben leghálásabb feladata, az említett eszközöknek intézményes kiépítése*. Amíg különösen beérjük azzal, hogy a rendszeres könyvvezetés kötelezettséget csak megállapítjuk, de nem gondoskodunk arról, hogy e kötelezettségnek mikénti teljesítése a s\aks\erü revi\ió útján állán-