Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - Törvényjavaslat a biztosítási díj késedelmes fizetésével kapcsolatos egyes kérdésekről

TÖRVÉNYJAVASLAT A BIZTOSÍTÁSI KÉRDÉSEKRŐL. 5 OJ statuált elállási jogot az 5. § felmondási jognak nevezi, miért? Mindkettő nem jelent különféle jogot, mindkettő egy és ugyanazt a jogot jelenti t. L hogy a biztosító a szerződést megszüntetheti és szabadul kötelezettsége alól. A kétféle kifejezés, amely félreértésre adhat alkalmat, előfordul az osztrák törvény 28. és 29. § aiban, kár volt ezt oly pontosan követni. A mit Ehrenzweig (I. id. h.j a kétféle kifejezés indokolásául mond, hogy t. i. a biztosítás hatálya előtt elállásnak, a hatály kezdete után pedig felmondásnak van helye, egyáltalában nem meggyőző. Kívánatosnak tartanám továbbá, ha az 5. § előírná, hogy az írásbeli felhívás ajánlott alakban történjék. Az, hogy az osztrák törvény mellőzi ezt a kelléket, a javaslatunk indokolásául nem szolgálhat. Az 5. §-ra vonatkozólag még a következő észrevételem van : A második bekezdés értelmében ugyanis «a biztosítás hatálya szünetelő, ha az utólagos fizetési határidő eredménytelenül letelt. Ez, nézetem szerint, a §-ból kihagyandó. Egy «szünetelő" szerződés mindig valami félős dolog. Én legalább nem tudom, hogy azt hová sorozzam. Egy szerződés vagy hatályban van vagy nincs; a szünetelő szerződés pedig sem az egyik, sem a másik és csak zavarra fog okot adni. De szükség sincs rá, mert ugyanaz a bekezdés világosan megmondja, hogy ily esetben mihez van joga a biztosítónak, t. i. vagy perelhet vagy rögtöni hatállyal felmondhat. Ezért a szünetelésre vonatkozó rendelkezése az 5. §-nak, valamint a 7. §-nak erre vonatkozó része, mint felesleges, el volna hagyandó. Az e. §-ra vonatkozólag, végül az az észrevételem, hogy nem tartom helyesnek azt, miszerint «a biztosító köteles a szerződő felet a mulasztás következményeire figyelmeztetéssel írásban felhívni» stb. Miért legyen «köteles» a biztosító azt megtenni? Annak az okát, hogy javaslatunk miért használja ezt a szót, a következőkben vélem feltalálni. A német törvény 39. §-a így szól: «der Versicherer kann eine Zahlungsfrist bestimmen». Az osztrák törvény 29. § úgy szól, hogy a biztosított felszólítandó (der Versicherungsnehmer isi aufzufordern) Ehrenzweig (id. h.) azt mondja, hogy ez a «stilisztikai eltérés» a német törvénytől nem akar lényegbeli eltérés lenni és úgy értelmezendő, mint a német törvényben előforduló «kann». A javaslatunk — úgy látszik — túlságosan simult az osztrák szöveghez. A 6. és 7. §§ külön észrevételre okot nem szolgáltatnak, mivel kisebb jelentőségű kérdésekre vonatkoznak, t. i. arra,