Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - Dr. Beck Hugó, 1843-1926

m BECK HUGÓ 1843—1926 A magyar jogászság sarjerdejében állott még egy-két terebélyes öreg tölgy, nagy idők tanúja. Ezeknek talán leghatalmasabbja dőlt ki november huszonötödikén; meghalt Beck Hugó, a m. kir. Kúria nyugalmazott tanácselnöke! Elmennek sorra tőlünk a nagyok s hovatovább magunkra maradunk, mi epigonok, akik nem tudunk egyebet, mint róluk beszélni, megemlékezni. Beck Hugóban az éleselméjű jogtudóst, szellemes gondolkozót, kitűnő tollú szakírót, szabatos szónokot, de főkép és elsősorban a nagy bírót tiszteltük, akinek elvesztét még akkor is mélyen gyászolnók, ha hazánk bővelkednék a hozzá hasonló férfiakban! Ámde a nagy nyugati kultúrországokban is csak ritkán akad hozzá hasonló jogász, aki egy személyben egyesít olyan jogi szaktudást, elméletet, gyakorlati élettapasztalatot, kereskedelmi érzéket és általános műveltséget, mint Beck Hugó. Ő ihletett jogász volt, aki a jogon keresztül a jót keresi és szolgálja ki és lelke mélyéből oszt igazságot; mert lélek nélkül a legnagyobb jogtudós sem válik igazi jogásszá. A nélkül csak jogi mesterember, legfeljebb becsületes hivatalnok marad. Beck, a bíró a jogmüvés^et ihletett apostola volt. Az igazságért és jogért lelkesedő tudós, eszményekért harcoló jogász volt. Egyenes gerinccel mélyen szántott a jognak széles mezein és szántásába jól kelő magot vetett. Baumgarten Izidor «A bíró» című klasszikus értekezésében a következőt mondja: «A bíró jellemének három főkelléke Jogállam. XXV. évf. 10. füz. 33 V