Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 8-9. szám - A Népszövetség a nemzetközi jog kodifikálásáért

49° SZEMLE. Kamatügyekben várjuk a törvényjavaslatot, amely végre áttekinthetőséget, biztos szabályokat és az immár stabilizálódó gazdaságnak érdemben is megfelelő rendezést fog hozni. Hogy erre mekkora szükség van, azt százszoros tapasztalatból tudja mindenki, aki a praxisban áll. Az is kézzelfogható, hogy a kamat csak fogalmilag «járulék*, a való életben azonban principális kérdés : mert csak a kellő kamatoztatás lehetőségének törvényi biztosítása után nyújthat a tőkés megnyugvással hitelt. Csak a legújabb döntvénytári füzetekben, kristályosodik ki annyira-amennyire az az elv, hogy szerződni is teljes érvénnyel lehet a kárkamat vonaláig, ma tehát még j8%-ig. De mihez kezdjen az ember a praxisban, ha sohasem tudhatja előre, melyik telekkönyv, melyik közjegyző, melyik perbíró fogja ezt majd elismerni s melyik tagadásba venni ? Bizonytalannak érződik a kárkamattörvény nyomán kifejlesztett szerződési-kamati elvek világában az is. hogy az egyszer már bekebelezett nagyobb % fennmarad-e továbbra is, amikor a rendeleti °/o-ot újabb rendelet mértékeli. Pl. annakidején bekebeleztek szerződéses 30°/o-ot, megáll-e ez még ma is, amikor ennyit újonnan bekebelezni nem lehetne? Ma bekebeleznek 18 vagy akár puszta i2°/o-ot: mi lesz ezzel, ha majd újabb intézkedés esetleg io°/o-a viszi le az évi késedelmi kamatot 1 Elvégre a kamatjog már ^o éve bonyolult matéria, de legalább pontosan kitanulhatónak kell lennie, ha mindjárt csak beható stúdium árán is, éppúgy, mint a váltónak. Ideje volna már a törvényi rendezésnek, amelyet az 192í : XXXVII. tc. indokolása is jelzett. A romló pénzre bazirozott, amellett hézagos kárkamatintézmény helyébe immár korszerűbb, végleges rendezés kívánatos. Elvégre immár magánjogunk szanálásához is hozzá kell látni. - Biztosítékul takarékbetéti könyv nem szolgálhat. Végrehajtást szenvedő felfolyamodással támadta meg az elsőbíróság biztosítási végrehajtást elrendelő végzését azon az alapon, hogy az elsőbírósági ítélet megváltoztatása után a fellebbezéssel kapcsolatosan a teljes marasztalási összeget letétbe helyette egy elsőrendű budapesti pénzintézet által kiállítóit minden fenntartás nélküli takarékbetéti könyvben. A bpesti kir. törvényszék a folyamodásnak helyt nem adott a következő indokolást adván: A marasztalt fél a biztosítási végrehajtás elkerülése végett a biztosítandó összeget készpénzben, vagy óvadékképes értékpapírokban köteles a bíróságnál letenni (42.). Végrehajtást szenvedő azonban a biztosítási végrehajtás elkerülése végett egy elsőrendű budapesti pénzintézet által 65 millióról kiállított betéti könyvet helyezett bírói letétbe. Valamely betétkönyvnek bírói letétbe helyezése a V. T. 231. §-a, illetve a 42. §-ában foglalt megszorító rendelkezéstől is eltekintve már a gazdasági életben beállott nagyfokú változások és eltolódások okából sem helyettesítheti a letéthelyezésnek az idézett törvényhely kívánta módját, mert az a kérdés, hogy valamely pénzintézetnél betétkönyvre elhelyezett készpénzösszeg a hitelező megítélt követelését teljes mérvben fedezi-e, a betétet elfogadó pénzintézet közgazdasági szerepének, tőkeerősségének és megbízhatóságának kérdéseivel szorosan összefügg, ez utóbbi kérdéseket pedig a hivatkozott törvényszakaszok látószögéből megfelelő törvényes rendelkezések hiányában a bíróság nincsen jogosítva elbírálni. Ily körülmények között a végrehajtást szenvedő által letétbe helyezett betétkönyv biztosítékul nem szolgálhat s miután végrehajtást szenvedő a marasztalási összeget letétbe nem helyezte, helyesen rendelte el az elsőbíróság a biztosítási végrehajtást. (210. f. 12,190/926.) A biztosítéki letétekre nézve sürgős intézkedésekre volna szükség. A Vht. 42. §-a csak óvadékképesnek nyilvánított értékpapírokat vagy készpénzt enged letétbe