Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 8-9. szám - A Népszövetség a nemzetközi jog kodifikálásáért

IRODALOM. értékpapírokról rendelkező törvény alá. Ennélfogva átruházásuk csupán a magánjog rendes szabályai szerint történhetik, felperes tehát formai legitimációja és jóhiszeműsége alapján a beváltást nem követelheti. (Harvard Law Review 1926. 7. szám) A határozat üzleti körökben nagy feltűnést keltett, miután az ily értékpapírok a kereskedelmi életben mint bemutatóra szóló, illetve forgatható papírok szerepelnek. ó. A követeléstől független {álogjog. Az amerikai bírói gyakorlat elismeri oly zálogjog alapításának érvényességét, mely a hitelezőnek és jogutódainak bármely az adóssal szemben fennálló követelése biztosítására szolgál s amellett igen könnyen [a zalogokirat forgatása és a zálogtárgy átadása által) átruházható. Erről tanúskodik többek közt a következő határozat. Felperes átadott X-nek egy gyémántgyűrűt s egy okiratot, mely szerint a gyűrű a felperes tulajdona marad, de X-nek az okiratban megjelölt és kiegyenlíteni igért, valamint minden a jövőben a felperessel szemben keletkező követeléseinek, továbbá az okirat igazolt birtokosainak a felperes ellen fennálló és ezután keletkezendő bárminemű követeléseinek biztosítékául fog szolgálni. A felperes ezt az okiratot aláírta. X az okirat tulajdonát hátirattal az alperesre ruházta s átadta neki a gyűrűt. A felperes az okiratban külön megjelölt követelés kiegyenlítésének egyidejű felajánlása mellett keresetet indított a gyűrű kiadása iránt, melyet az alperes azzal az indokolással tartott vissza, hogy a felperes nem fizette ki egy vele szemben személyileg fennálló tartozását. A bíróság a keresetet elutasította azon az alapon, hogy a felperes által aláírt okirat rendeletre s^óló értékpapír, az tehát joggal volt átruházható s annak egész tartalmahoz a felperes alperessel szemben is kötve van. (Harvard Law Review 1926. 7. szám.) 7. A\ elkövetési hely kérdése. Vádlott csalás miatt került az- utahi bíróság elé. A vád szerint Kaliforniából táviratott küldött az utahi kormányzónak a kormányzó fia aláírásával, s pénzt kért tőle. A kormányzó a pénzt lefizette az utahi táviróhivatalban, melynek kaliforniai ügyvivősége megfelelő összeget fizetett ki a vádlottnak. A vádlott illetékességi kifogást emelt az utahi bíróság ellen, de ezt a bíróság elutasította azzal, hogy az utahi táviróhivatal a vádlott meghatalmazottjának tekintendő, ennélfogva a pénzt a vádlott jogilag Utahban vette át, a fórum delicti commissi tehát az utahi bíróság. (Harvard Law Review 1926. 6. szám.) Közli F. L. IRODALOM. J)y Dr. Almási Antal: A kötelmi jog kézikönyve. Téhe-könyvtár 22. s\ám. Budapest, ip2Ó. Sjó lap. joo,ooo K 1. Rendkívüli ez az új könyv mindjárt a tekintetben, hogy együttesen lépnek benne elénk a jogászságnak rendszerint külön járó válfajai. Almási praktikus jogász : mint bíró most ért a Kúriára, de egyben theorétikusainknak is egyik legkíválóbbja : az egyetemi kathedrát is üli és nagyjelentőségű könyveknek egész sora jött már ki a tollából. Alig találhatnánk más valakit, aki egyszemélyben ennyire egybefogja az elméletet és a gyakorlatot, az ítélkezésnek és az irodalomnak eltérő stílusait. Vájjon hogyan érvényesül Almási könyvében az egyik és a másik véna ? a bíró és a professzor r