Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 8-9. szám - A Népszövetség a nemzetközi jog kodifikálásáért

JOGGYAKORLAT. 479 III. Északamerikai Egyesült-Államok. 1. Ügyleimegtámadási jog elenyés\ése. Az angol-északamerikai jognak egyik fő jellemvonása, hogy a jogalanyok kifejezett akaratnyilatkozatai, közveilenül jogváltoztatásra irányuló tényei mellett rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít a felek oly magatartásainak is, melyek kifejezett rendelkezést nem tartalmaznak ugyan, de melyek a bennük foglalt utalás következtében alkalmasak arra, hogy másban valamely akarati állapot létezése iránti hitet keltsenek fel. Ily tények — bizonyos- esetekben — a jogügyleti kötöttséghez hasonló helyzetet teremtenek a ténykedő terhére., amennyiben az utóbbi azzal a féllel szemben, ki az ő viselkedését cselekvéseinek alapjául vette, a perben nem tagadhatja a kérdéses akarati állapot létezését. (Az estoppel egyik fő esete.) Ez az elv fejeződik ki az egyik amerikai bíróság következő döntésében: A vevő az első vételárrészlet lefizetése után rájött, hogy az eladó megtévesztő kijelentésekkel bírta őt rá az ügylet megkötésére ; ennnek ellenére a második részletet még megfizette s csak ezután indított pert az ügylet érvénytelennek nyilvánítása iránt. A bíróság a keresetet elutasította, mert a második vételárrészlet megfizetésében a vevő részéről oly konkludens magatartást látott, melyből az eladó méltán következtethetett az ügylethez való ragaszkodásra. Minthogy pedig e következtetés alapján az eladó hátrányosabb helyzetbe hozhatta magát (pl. elmulasztott más vevőről gondoskodni), a felperes elvesztette a jogát arra, hogy az ügyletet megtévesztés miatt megtámadja. (Harvard Law Review, 1926. ó. sz.) Az ügyletmegtámadási jognak a megtámadásra jogosult fél konkludens viselkedése alapján vak) megszűnését ismerik az európai kontinentális jogok is (1. német ptk. 144. §., magyar ptk. jav. bsz. 787. és 790. §§., Code civil 1 j 38. §. stb.) 2. Törvényesség vélelme a születés ténye alapján. Egy 1918-as törvény megtiltja kínai munkásoknak az amerikai szigetekről az Egyesült-Államokba való bevándorlását, ha az Uniónak nem polgárai. A felperes, ki a Philippiszigeteken kínai apától rés philippin — amerikai állampolgár — anyától született, az Egyesült-Államok területére költözött, ahol a bevándorlási biztos elfogadta és elrendelte a deportálását. Felperes keresetét a bevándorlási biztos ellen intézte a deportálás hatályon kívül helyezése (habeas corpus-okmány kiadása) iránt, azon az alapon, hogy ő törvénytelen születésű s így anyja állampolgárságát követvén, joga volt az Egyesült-Államok területére bevándorolni. A bíróságok a keresetet egyetértőleg elutasították, minthogy a felperes által szolgáltatott bizonyítékok (saját eskü alatti vallomása, hogy szülei nem éltek törvényes házasságban s hogy atyja nevét sohasem viselte) nem elegendők a törvényességi vélelem megdöntésére. (Harvard Law Review, 1926. 6. sz.) Minthogy a jelen esetben sem a törvényességi vélelem közvetlen ténybeli alapja : a házasság, — sem pedig az állandó együttélés (melyből a házasság vélelmezhető lett volna) bizonyítva nem volt, kétségtelen, hogy itt a törvényességi vélelemnek igen messzemenő alakjával állunk szemben, melynek egyedüli alapja a születés puszta ténye. Ez a vélelem az anyakönyvi közigazgatás szervezetlensége mellett valóban indokoltnak látszik. (Az amerikai irodalom különben a törvényességi vélelmeket nem tekinti valóságos vélelmeknek, hanem csupán a bizonyítási teher megosztását szabályozó jogtételeknek. A kettő közti különbségre nézve 1. dr. Lőw Lóránt: A bizonyítási teher, M. J. E. É. 67. füzet (új f.) 27—31 old.) }. Szerződésszegésre való rábírás. A kötelem joghatásainak harmadik sze31*