Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 8-9. szám - A Népszövetség a nemzetközi jog kodifikálásáért

454 » Dí NAGY IVÁN viseletét is. Ez a bizottság hatalmaztassék fel, hogy — miután ama légérdekeltebb intézményekkel tanácskozott, melyek munkásságukat a nemzetközi jog tanulmányozására szentelik, nem avatkozván azonban be a hivatalos kezdeményezésekbe, melyeket az egyes államok megindíthatnak : 1. állítson össze a nemzetközi jog azon kérdéseiről egy ideiglenes jegyzéket, melyeknek nemzetközi egyezmények útján való megoldása a legkívánatosabbnak és legvalósithatóbbnak látszik; 2. és miután a fenti jegyzéket közölte a főtitkárság útján, hozzászólás céljából az egyes államok kormányaival akár tagjai azok, a Nemzetek Szövetségének, akár nem, tegye tanulmány tárgyává a feltételeket és 3. tegyen jelentést a Tanácsnak azon kérdésekről, melyek megérett voltáról meggyőződött és arról az eljárási módról, amelyet követni lehetne az ezek megoldására egybehívandó konferencia előkészítését illetőleg.» Ebből a szinte túlságos óvatossággal megfogalmazott rezolucióból, bár másmilyet nem is várhatunk a Népszövetség «diplomatáitól», mégis mintha kicsillanna valami biztató reménysugár a nemzetközi jog művelői számára. Ezzel a határozattal talán mégis megadatott az a lökés, mellyel a nemzetközi jog tételes joganyagát végre — remélhetőleg — teljes egészében és minden részletében is nemzetközi egyezmények révén kodifikálni fogják. Hosszú évszázadok után így tán elérkezünk a ius gentium kiteljesedéséhez is. A mult század egynéhány tapogatózó, félénk lépése ezen a téren, amilyenek voltak a párizsi tengerjogi deklaráció (1856), a genfi Konvenció (1865), a pétervári megegyezés (1868), az 1899-iki első és az 1907-iki második hágai békekonferencia határozmányai és a londoni tengeri hadijogi nyilatkozat (1908), ugyan mintha azt a törekvést látszanának már mutatni, hogy még a legteljesebb «szuverénitás» elvi bázisán álló államok is elismerésreméltó tárgyilagossággal iparkodtak magukévá tenni azokat a humanisztikus és jogi nézőpontokat, melyek figyelembevételét alkalmasaknak ítélték egymásközti viszonyaik rendezésénél és elintézésénél, mégis igazán lendületet csak a Nemzetek Szövetsége megalakítssa adott a tételes nemzetközi jog kifejlődhetésének, megindítván ezt már magával azzal a ténynyel, hogy a Covenantben megállapította a háború indítás anyagi és alaki normáit. A Némzetek Szövetsége Tanácsa még 1924 decemberében, Rómában tartott ülésszakán meg is állapodott — a közgyűlés határozatát végrehajtandó — a következő szakértők felkérésében : Hammarskjöld, Upsala tartomány kormányzója, a hágai állandó Nemzetközi Bíróság jegyzője, mint a bizottság elnöke (Svédország) ; Diena, a páviai egyetem nemzetközi jogi tanára, a bizottság alelnöke (Olaszország) ; C. Botella, a madridi egyetem jogi karának volt professzora, a párissi spanyol követség jogtanácsosa, a Francia—Német Vegyes Döntőbíróság elnöke (Spanyolország) ; Brierly, az oxfordi egyetemen a nemzetközi jog professzora (Anglia) : Fromageot, külügyminiszteri jogtanácsos (Franciaország) ; dr. Guerrero Gusztáv, Salvador párizsi követe (San Salvador) ; dr. B. C. J. Loder, a holland legfelsőbb bíróság volt tagja, a hágai Állandó Nemzetközi Bíróság bírája és volt elnöke (Hollandia); dr. Barboza de Magalhaes, a lisszaboni egyetem jogi karának tanára, ügyvéd, volt igazságügyi-, közoktatásügyi- és külügyminiszter (Portugália) ; dr. Mastny Adalbert, Csehszlovákia, volt londoni s jelenleg római meghatalmazott minisztere (Csehszlovákia) ; Matsuda, a jogtudományok doktora, meghatalmazott miniszter (Japán) ; dr. Rundstein Simon, varsói ügyvéd, volt külügyminiszteri jogtanácsos (Lengyelország) ; Schücking Walther, a berlini Kereskedelmi Főiskola jogi tanára (Németország) ; dr. Jósé