Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 8-9. szám - A magyar országgyűlés új felsőháza

A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS ÚJ FELSŐHÁZA. sának célzatától függetleníteni tudja az állami akaratelhatározás kiérlelésénél, tartalmának megállapításánál és formába öntésénél a törvényalkotás objektív szempontjait. Az országgyűlés felsőházáról szóló pár nap előtt megalkotott 1926. évi XXII. törvénycikk 1. §-a kimondja, hogy az ősi alkotmányosság szellemében felújítja az országgyűlés ősi kéttáblás rendszerét. De megállapítja e törvény indokolása, hogy az ország területének a trianoni békeszerződés által bekövetkezett megcsonkítása szükségessé teszi, hogy a felsőház tagjainak száma az ország megcsökkent területével és népességének megcsökkent számával helyes arányba hozassék, s hogy e körülmények következtében s tekintettel az állampolgárságban beállt változásokra is, továbbá gondoskodni kell arról, hogy a főrendiházban eddig arányosan résztvevő méltóságoknak, így különösen a különféle bevett egyházak képviselőinek száma az illető egyházakhoz tartozó lakosság megmaradó lélekszámával lehetőleg arányban maradjon. S ehhez hozzáteszi ez indokolás: De az is kétségtelen, hogy a főrendiház eddigi összetétele nem felel meg többé az idők demokratikus szellemének. Oly szervezet, amely túlnyomóan a születésre és a nagy öröklött vagyonra alapítja a törvényhozói minőséget, túlságos tág teret engedve a véletlennek, nem lehet megfelelő biztosítéka a törvényhozási munkához megkívánt különleges tulajdonságoknak s emellett nem támaszkodván a nemzeti akaratnak a választásokban megnyilvánuló kijelentésére, a főrendiház politikai súlyának s jelentőségének állandó csökkenésére vezet. Éppen ezért, mondja az indokolás, ha azt akarjuk, hogy felsőházunk a nemzeti haladásnak olyan biztos oszlopa legyen, amely a nemzet létérdekéért egyaránt tud kezdeményezni és erélyesen ellenállni és hogy ebben az országgyűlés másik házával együtt az alkotó munka egyenjogú és jól berendezett műhelyévé válhassék: akkor főrendiházunkat a kor követelményeinek megfelelően demokratikus irányban szükségképpen át kell alakítanunk. A főrendiház szervezetének módosításáról szóló 1885, évi VII. törvénycikk 1. §-a a főrendiházi tagságnak négyféle jogalapját állapította meg. Ezek: 1. örökös-jog; 2. a viselt méltóság vagy hivatal; 3. államfői kinevezés; 4 választás. Az új törvény 2. §-a, mely a felsőházi tagság jogalapjait általánosságban sorolja fel, csak e három utóbbi jogalapot jelöli meg. E törvény részleges rendelkezéseiben azonban fentartja mind a négyet, az indokolás előbb idézett gondolatmenetének megfelelőleg azonban igen erősen megszorítja az örökös-jogon és kiterjeszti