Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám

Dí PESTHY PÁL bírói hatalom elválasztása a közigazgatástól. A független magyar bíróság megteremtése a jogeszme legszebb diadala volt. Horváth Boldizsár nagy alkotásának ünnepén, amelyet az 1919. évi elfeledés után most újra fel kell idéznem, idézem egy egykori nagy igazságügyminiszternek, Deák Ferencnek 1869. évi július hó i-én e törvényjavaslatának képviselőházi tárgyalásán mondott beszédéből azt a részt, amellyel összehasonlítva igazságszolgáltatásunk mai állapotát, a haladás kétségtelenül megállapítható. . . . «Büntetőtörvénykönyvünk nincs, nagy részben a gyakorlat szerint járnak el bíráink. Polgári magántörvénykönyvünk nincs, ideiglenesek azon szabályok, melyek törvény gyanánt szolgálnak. Sok más egyes törvény vagy éppen hiányzik vagy változtatást igényel. Bíróságaink rendezése, a régi korból reánk maradt alakjában az igazságszolgáltatás gyors és biztos eszköze nem lehet. Pedig az államélet legaggasztóbb kórjele a zilált igazságszolgáltatás és amely állam nem tud vagy nem akar akként intézkedni, hogy mindenkinek, aki személyére vagy vagyonára nézve a törvény oltalmát veszi igénybe, a bírói hatalom törvényszerűen gyorsan és pontosan szolgáltassa ki az igazságot, azon állam ne számítson benső fejlődésre, ne számítson arra, hogy hitele mások előtt meg fog szilárdulni, ne számítson a polgárok jóllétének biztonságára." A haza bölcsének félévszázad előtti prognózisán el-eltünődve, örömmel állapíthatja meg mindenki a haladást, amely azóta igazságszolgáltatási jogintézményeink területén bekövetkezett. A bírói hatalom megalapozása, függetlenítése legerősebb alapja e jogszolgáltatásnak. Mert mit ér akár a legtökéletesebb büntető-, kereskedelmi vagy magánjogi kódex, mit érnek a Corpus Jurisok foliánsai, könyvszekrényeket betöltő díszes kötetei, ha nem áll mögöttük a tisztalelkű nagy bíró. A magyar történelmi léleknek rendkívül érdekes az a tulajdonsága, hogy az igazságosságot becsülte meg mindig a legjobban. Talán mert ezer éven át alig kapott a történelemtől