Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 4-5. szám - A büntető igazságszolgáltatás

BÍRÓI GYAKORLAT. A régi koronára szóló tartozások rendezése tárgyában Romániával kötött egyezmény érintetlenül hagyja a két állam polgárainak azon jogát, hogy jogvitáikat az illetékes nemzeti bíróság vagy esetleg a trianoni szerződésben statuált Vegyes Döntőbíróság elé vigyék. Ebből nyilván az következik, hogy sem a folyamatban levő perek megszüntetését, sem az új keresetek visszautasítását nem igényelheti az alperes, ha felperes — az említett választott bíróság helyett — az ügyre egyébként illetékességgel bíró magyar bíróság előtt perel. Ezzel a kérdéssel foglalkozik a budapesti Tábla 6. P. 6681/1918. szám alatt 1925 áprilisban hozott ítélete (Polgári Törvénykezési Jog Tára, VI. 1 26. lap), amely az alperes által emelt, de utóbb visszavont kifogást hivatalból elbírálván, helyesen megállapította a bíróság hatáskörét. Félreértésre adhat okot azonban az indokolás, egyfelől abban a részében, miszerint «az egyezményből folyik, hogy amennyiben mindkét fél a választott bíróságot igénybevenni kívánná, az itteni per megszüntetendő volna», (mert hiszen ahhoz, hogy a per megszüntettessék, a peres felek egyetértő kérelme minden indokolás nélkül is elégséges), másfelől abban a részében, hogy «a kir. ítélőtábla e pert elbírálta, mert azt mindkét peres fél kérte» (a per ugyanis kétségtelenül elbírálandó lett volna akkor is, ha azt csak az egyik fél kéri). A Kúria P. VII. 2561 1925. számú ítélete (Polgári Törvénykezési Jog Tára, VI. 140. lap) megállapítja, hogy a trianoni szerződés folytán román honossá vált korábbi magyar állampolgár és egy francia állampolgár közötti jogviszonyban a trianoni szerződésnek sem 251. cikke (tartozások érvényesítése a clearingbení, sem 259. cikke (Vegyes Döntőbírósági nem alkalmazható. A döntés annyira természetes, hogy az ellenkező álláspont meg sem volna érthető. A P. IV. 1 $ 1.5/1924. számú, nagy feltűnést keltett kúriai ítélet, egy budapesti és egy svájci bank perének eldöntése kapcsán azt a kérdést is érinti, hogy a svájci hitelezőnek egy azelőtt magyar, most már román honossá vált adóssal szembeni követelését kezesként kiegyenlítő magyar cég és a főadós közti relációban alkalmazható lesz-e a trianoni szerződés és a magyarromán pénzügyi egyezmény. A Kúria szerint a kezes követelését a főadós ellen a hitelező jogán érvényesíthetvén, a követelés eredeti jellege változást nem szenved s az eredeti hitelező svájci lévén, a kezes és a főadós közti relációban sem lesz alkalmazható sem Trianon, sem a magyar-román egyezmény. (Hiteljog Tára, VI. 156. lap.) Ez a döntés kétségkívül helyes, miután oly követelésről volt szó. mely a békeszerződés életbelépésekor,