Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 4-5. szám - A büntető igazságszolgáltatás

2 3 2 BÍRÓI GYAKORLAT. vagy kifejezés az ügyfélre vonatkozzék. De feltétel e rendelkezés értelmében az, hogy az állítás vagy kifejezés az ügyfél érdekében szükséges voft legyen (u. o. 84., 168. 1.). B. V. 24. §. A mult évben közzétett hasonló dolgozatomban ismertettem a K. ama gyakorlatát, hogy hitelrontás miatti vád esetében az állított tény volótlanságát a vád köteles bizonyítani. Egy újabb nyilatkozatában a K. ezzel homlokegyenest ellentétes álláspontra helyezkedett, amennyiben kimondotta, hogy a valótlanságot illetőleg a bíróság hivatalból köteles bizonyítást lefolytatni és bizonyítékokat beszerezni (B. J. T. LXXVII. ió<). 1. Németh/ Imre megbeszélésével.). B. T. K. 278. §. Egy felmerült esetben az elsőbíróság a prasmeditáció meg nem állapításának egyik indokául azt hozza fel, hogy vádlott főcélja nem az emberölés volt, de az értékek elvétele, azaz a rablás. A felsőbíróságok ezt az indokot kifejezetten nem tették ugyan magukévá, de arra észrevételt sem tesznek (B. J. T. LXXVII. 187. I.). Amint pedig erre Auer György a határozat megbeszélésekor reá is mutat, ez az indok nem áll meg. Mert ha az emberölés higgadt mérlegelés, nyugodt megfontolás eredménye: úgy a prasmeditációt egyáltalában nem zárja ki az, hogy az előre megfontolt emberölés célja az volt, hogy a megölt értékeitől megfosztassák. 289. §. Az eddigi gyakorlatnak megfelelőleg kimondotta a K., *hogy a B. T. K. 280. §-a szerint minősül a cselekmény akkor is, ha a megölni szándékolt egyik egyén halála nem következik be (B. J. T. LXXVII. 187., 200. 1.). Az előbb idézett határozatot ismertetve, Auer György kétségének ad kifejezést abban a tekintetben, lehet-e a B. T. K. 280. §-át alkalmazni, ha az emberölések nern egy és ugyanazon akaratelhatározás folyományát képezik. Ervelésének alátámasztására utal egy másfél évtized előtt meghozott kúriai határozatra (B. J. T. LV1IJ. 10. l.j: Az tény, hogy ebben a határozatban a K. azt mondotta ki, hogy a B. T. K. 280. §-a csak akkor alkalmazható, na az ölések egyidejűleg vagy egy akaratelhatározásból származó folytatólagos események során követtettek el. Ámde ez a határozat teljesen magában álló, s így nem fejezi ki a K. állandó gyakorlatát. A jogi irodalomban ez a határozat élénk megvitatás tárgyát képezte, különösen Finkey Ferenc (B. J. T. LVIII. 7. 1.) meggyőzően mutatta ki az abban megnyilatkozott felfogás tarthatatlan voltát. Nem is hiszem, hogy a K. valaha visszatérne e határozat álláspontjára. A fentebb idézett egyik iB. J. T. LXXVII. 200. I.) határozatban mondotta ki a K. azt is, hogy a B. T. K. 280. §-a