Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 4-5. szám - A perjogi gyakorlat

222 BÍRÓI GYAKORLAT kozott, ez nem gátolja a főkérdésben vesztes félnek a fellebbviteli költségekben való elmarasztalását (C. VII. 4616/1924.). A per felfüggesztésének megtagadása a Pp. 234. §-a értelmében a felülvizsgálat tárgyává nem tehető, mert a felfüggesztés nem kötelező, hanem annak elrendelése a bíróság belátásától függ (C. VII. 3611/192$.). A határozat téves. Mert egyrészt az, ami a bíróság belátásától függ, a felülvizsgálati bíróságnak is szabad belátása alá esik, másrészt pedig a felülvizsgálati bíróság a tárgyalás felfüggesztését hivatalból, tehát akkor is elrendelheti, ha a felfüggesztés az alsóbírósági eljárásban szóba se jött. A pertárgy értékének meghatározása tárgyában a fellebbezési bíróság által hozott végzés ellen nincs helye felfolyamodásnak, mert ez a kérdés a per előkészítésére vonatkozik (G> V. Ó231/1924.). Természetes, hogy ez a végzés a felülvizsgálati bíróságot nem köti, mert a felülvizsgálati bíróság a pertárgy értékének teljesen önálló megállapítására jogosult (C. IV., 6880/1924.). Nem szolgálhat perújítás alapjául, ha az alapperbeli ítélet meghozatala után a törvényhozás és a bírói gyakorlat a korona értékcsökkenéséből eredő kár megtérítésének vagy megosztásának álláspontjára helyezkedett (C. V. 5303/1924.). A házassági perben az alperes az elsőbíróság és a fellebbezési bíróság előtt személyesen védekezhetik (C. III, 5321/924.). A Pp. javaslatának 643. §-a a házasfeleknek meg akarta adni a jogot, hogy az elsőbírósági és fellebbezési tárgyalásokon személyesen eljárhassanak. Az igazságügyi bizottság ezzel szemben szükségesnek találta, hogy a házassági perben az ügyvédi képviselet kötelező legyen és törölte a miniszteri javaslat rendelkezését. A határozat tehát téves, mert ellentétben áll a Pp. 96. §-ával. A Pp. 672. § utolsó bekezdésének az igazolási határidő kezdőpontjára vonatkozó rendelkezése a házassági perben az ideiglenes nő- és gyermektartás kérdésében hozott végzés elleni felfolyamodás elmulasztása esetében is alkalmazást nyer ^C. Psz. 4665/1925, Pg. X. 99^. sz.). A 672. § elhelyezése, valamint az igazságügyi bizottság jelentésében foglalt indokolás arra mutat, hogy a törvényhozó itt csak az ítélet elleni fellebbvitel határidejét értette. A Pp. 784. § egyes pontjain nyugvó támadások alapossága csak a kellő időben felhozott tényalappal kapcsolatban kerülhet érdemi elbírálás alá, míg a Pp. 785. §-ban megszabott záros határidő elteltével — bár a 784' §-nak már érvénye-