Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 4-5. szám - A kereskedelmi jogi gyakorlat

BÍRÓI GYAKORLAT. Valorizálva ítéli a Kúria a vételárelőlegképpen vagy az alkalmi egyesülésre fordított összeget, akkor is ha mindkét oldalról turpis causa érvényesíthető. E tekintetben úgy a II , mint IV. tanács álláspontja egyeznek. (K. IV. 4740/1924. Hdt. 37., K. II. 5624/1924. Hdt. 68.) Ezzel szemben teljesen téves álláspontot foglal el a VII. tanács egyik határozatában, mely azóta azonban az állandó gyakorlat által meghaladottnak tekinthető. Az adott esetben a Kúria árdrágítást állapított meg az 1920. évi XV. tc. 6. § ára utalva csak a vételárat ítélte vissza, a valorizációt ellenben megtagadta. (K. VII. 4492/1924. Hdt. 69.) Viszont meglehetősen megállapodott a gyakorlat abban, hogy a vételárkövetelést mindenesetre valorizálja. (K. VII. 1886/1924. K. J. 12.) Ha pedig a felek között létrejött adásvételi érvénytelen, az előbbi állapot állítandó helyre akként, hogy az átvett tárgyat oly állapotban tartozik visszaadni, melyben az átvételkor volt az eladó pedig a vételárelőleget abban az értékben, melyIvel az összeg a fizetéskor bírt. Ha pedig a vevő az illető tárgvat visszaadni nem képes, köteles a tárgyak akkori forgalmi értékét valorizálva megfizetni, melyből a vételárelőleg valorizálva levonandó. (K. VII. 1750/1924. Hdt. 52.) Mindezek a határozatok a valorizáció feltételeit tartalmazzák és a főbb pontokban immár nem mutatnak nagyobb eltéréseket. Mindinkább teret hódít az értéka^onosság elmélete és ezzel szemben a késedelem vagy vétkes késedelem háttérbe szorul, mint a 87. sz. teljes-ülési határozat indokolása kifejezetten kiemeli. A késedelem kérdése inkább a valorizáció mériékének megállapításánál játszik szerepet. A 100%-os valorizáció aránylag ritka és ha ki is mondatik, különböző indokolással mérsékeltetik. Vannak azután kevésbbé konzekvens határozatok, melyek a kárviselést megosztják (K. IV. 5442/1924. K. J. 108.), melyek a valorizációt csak a kérelem előterjesztése (K. II.4630/1924. K. J. 13.) vagy a keresetindítástól fogva ítélik meg, mások csak a tőkét valorizálják és a kamatot nem (K.. II. 5213/1924. K. J. 48.); mindezek végeredményben csak indokok vagy ürügyek a valorizáció mértékének leszállítására. Van oly határozat, mely azzal érvel, hogy senkinek sem sikerült vagyonát és jövedelmét 100% erejéig valorizálva megmenteni és ezért a teljes valorizáció a hitelezőt a valóságban megtartott vagyonnál kedvezőbb helyzetbe juttatná. Más esetekben a Kúria az önoko^ta kárral és a hitelező késedelmével érvel, ha a felajánlott fizetést nem vette át. Általában a bírói letétbehelyezést követeli meg, de semmi esetre sem ejti késedelembe a hitelezőt az eredeti összegben felajánlott fizetés, ha a korona időközben már el-