Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 4-5. szám - A kereskedelmi jogi gyakorlat

BÍRÓI GYAKORLAT. 21} ehhez az állásponthoz,* de már itt is megengedi a valorizáció szerződéses kikötését. Végleg szakítottak bíróságaink azzal a felfogással, hogy a valorizáció szerződési kikötése tilos és hatálytalan. Kifejezetten megengedi a Kúria, hogy a vételár terményben, búzában, köttessék ki és az ily módon kikötött tőke után a késedelmi kamat is terményben követelhető. (K. II. 933/1925. Hdt. 105.) Nem ütközik a kölcsön búzaértékben visszafizetésének kikötése jogi vagy kereskedelmi tilalomba akkor sem, ha a felek egyike sem termelő vagy kereskedő. <K. II. 1415/1925.) Bírói uton érvényesíthető és sem a jóerkölcsökbe, sem jogszabályba nem ütközik úgy a valorizációnak, mint a kosztkamatnak kikötése. A búzavaluta és a havi kosztkamat együttes kikötése azonban jogvédelemre nem tarthat számot. (K. VII. 4201/1924. K. J. 56. Kimondja a Kúria azt is, hogy azonos értékben való fizetésvállalásnál közömbös a vétkesség körülményes vizsgálata s az összeg valorizáltan fizetendő vissza. (K. II. 1708, 1924. K. J. 98.) Idegen valuta kikötése esetén a Kúria hosszú ideig ragaszkodott a lejáratkori átszámításhoz és ezáltal mintegy prémiumot adott a belföldi adósnak, ki lejáratkor nem fizetett, hogy tartozását az azóta értékben leromlott koronában törleszthesse. Ez a gyakorlat is immár meghaladottnak mondható. Ez okból a Kúria és különösen a VII. tanács (szemben a IV. tanács mult évi gyakorlatával) úgy magyarázza a K. T. 3 24. £-át, hogy az a vételi ügyletre is alkalmazandó, tehát a vételár teljesítési helye a hitelező lakhelye. Ehhez képest a ;2Ó. §. effektivitását kiterjesztve a hitelező lakhelyén érvényes jogot, ennek alapján pedig a külföldi valutában való fizetést mondja ki. A Kúria tehát elveti azt az elméletet, hogy az adós köteles ugyan a hitelező telephelyén saját veszélyére és költségére fizetni, azaz a pénzt odaküldeni. de azáltal ez a hely még nem válik teljesítési hellyé (1. Schuster, Ht. 62. és 138.) és teljesítési helyként az eladó lakhelyét tekinti, azzal az indokolással, hogy 321 — 323. §§. rendelkezései csak az árúszolgáltatás tekintetében alkalmazandók, ezzel szemben a kereskedelmi ügyletből eredő pénzbeli tartozás fizetési helyére a K. T. 324. §-a szerint az a szabály, hogy pénzbeli tartozást, az ebben a §-ban említett kivétellel, az adós azon a helyen tartozik fizetni, vagyis a pénzbeli tartozás fizetésére nézve a teljesítési hely az, ahol az ügyletkötéskor a hitelezőnek kereskedelmi telepe vagy ilyen* Nem tér el ettől a H. T. 140. sz. határozata sem, mint ezt a fei és a jegvzet beáliitja.