Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 4-5. szám - A kereskedelmi jogi gyakorlat

2 IO BÍRÓI GYAKORLAT. időmúlás folytán sem léphet fel keresettel. Az sem szükséges, hogy a cégbitorlás bejegyzett kereskedő cégével szemben követtessék el, hanem elég, ha valakinek névjogát sérti (tehát így nem kereskedővel szemben is elkövethető) és elegendő az is, ha a sértő céghasználat valamely nyomtatvány tartalmában nyilvánul. (K. IV. 6313 '924. K. J. 93.) Ü;letátruhá-ás elvileg csak akkor foroghat fenn, ha az átruházás tárgyául szolgáló üzleti értékek a maguk összeségében kereskedelmi üzlet folytatására alkalmasak. Adott esetben a vevő az üzleti berendezéseket vette át és utólag megegyezett a háztulajdonossal, hogy a bérletet folytatja. (K. VII. 7172/1924. Hdt. 84.) Más esetben, pl. kávéház vagy vendéglői üzlethelyiségek bérbevétele és a berendezések megvétele esetén az üzletátruházót" felelősséget megállapította. A főnök és alkalmazott közötti jogviszonyban az állandó bírói gyakorlat ok nélküli elbocsátásnak minősíti a főnöknek azt az eljárását, ha az alkalmazott helyzetével össze nem férő és önérzetét méltán sértő foglalkoztatással arra törekszik, hogy az alkalmazott szolgálatát elhagyja, anélkül, hogy elbocsátásával járó jogos igényeit érvényesíthetné. (K. III. 843/1925. K. J. 76.) Viszont, ha a magasabb hatáskörű állásban alkalmazott tisztviselő kötelességét nem teljesítette, nem tekinthető sérelmesnek, ha a bank az alkalmazott érdekeinek lehető kímélésével tisztviselői jellegével összeférő és a bankügyvitelkörébe tartozó más szolgálati beosztást biztosít részére. (K. II. 168Ó/1924. K. J. 77.) Elvileg ugyanis a munkakör beosztása a munkaadó joga, ezért annak elvonása és más szolgálati beosztás kijelölése azonnali kilépésre csak akkor jogosít, ha a munkaadó az alkalmazott képzettségének és állásának meg nem felelő, önérzetét megalázó munkára akarja alkalmazni. (K. II. 812/1924. Hdt. 96.) Az elbocsátás jogellenességénél fogva megítélte a Kúria az alkalmazott öt évi szerződési idejéből hátralevő időre eső egész javadalmazását kötbér címén. Az így előálló összeget azonban csak 50% erejéig valorizálta. (K. II. 2977/1925. Hdt. ioó.) Egészben valorizálta viszont a Kúria azt a jutalékot, mely a részvénytársasági tisztviselőnek a közgyűlési határozattal elfogadott mérlegben kimutatott tiszta nyereség után jár, minthogy ez a jutalék a mérleg közgyűlési megállapítása folytán azonnal esedékessé vált. (K. II. 4917/1924. Hdt. 74.) Nem kötelezi azonban a munkaadót a Kúria, hogy a felmondási idő alatt a felmondásban levő alkalmazottat a többi alkalmazottnak juttatott fizetésemelésben részesítse. (K. II. 3717/1924. Hdt. 33.) Az alkalmazottak nyugdija tekintetében a Kúria gyakorlata