Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. 20 a fennforgó körülményekre, különösen az érdekelt felek vagyoni viszonyaira való tekintettel a méltányosság megkívánja» (MD. 7;. P. VI. 6645/24.) Ez szószerint megfelel a ptk. tvjav. 1489. §-ának és ez a tétel adja meg hátterét a 84. TÜH. helyes alkalmazásának is. IV. Öröklési jog. 25. Az öröklési jogi döntések legnevezetesbjei a valorizáció esetkörébe tartoznak (fent 20. p.). A rendes örökjogi judikatura csak kevés ujat hozott. Csak régi tételek megerősítése, hogy az örökségről lemondás tárgyában az örökhagyóval kötött szerződés semmiféle alakszerűséghez nincs kötve; és hogy olyankor, amikor a lemondó törzselőd örökrészére kielégítést nyert, a lemondás joghatálya a lemondó örököseire is kihat, ha a lemondó nem is jelentette ki azt, hogy örökösei nevében lemond (P. I. 1252/24. MD. 56.). Ezzel persze még mindig nem vált világosabbá, mit kelljen e «kielégítés» alatt érteni? Altalános elv alkalmazása, hogy a felmenő rokonról hárult vagyon akkor is ági vagyon, ha utóörökségkép szállt át a lemenőre (P. I. 2219/24. MD. 72.). Állandó gyakorlat, hogy a jobbágyözvegynek mostohagyermekeihez való viszonyát szabályozó törvényszabály (1840: VIII. 18.) nemcsak nemesekre és honoratiorokra, de a városi polgárokra sem alkalmazható (PHT. 237.). A városi polgári minőséget a Kúria most közelebbről akként határozza meg, hogy városi polgár az, aki hosszú idő óta városban lakik (P. I. 45 16/25. MD. 88.) 26. A szóbeli végrendelet alakszerűségeit a Kúria in favorem testamenti, megkönnyítőén értelmezi. Ujabb döntés szerint nincs előírva, hogy a szóbeli végrendelet alkotásánál a végrendelkező nyilatkozatát közvetlenül a tanukho^ intézze, tehát intézheti azt a jelenlevő örököshöz vagy hagyományoshoz is és fontossággal csak az bír, hogy nyilatkozatát azzal a szándékkal és olyan módon tegye, hogy annak tartalmáról a végrendeleti tanuk is közvetlenül tőle tudomást szerezzenek. Már ismert tétel, hogy a szóbeli végrendelkezés érvényességéhez elégséges az, ha nem kétséges, hogy a végrendelkező szóval tett kijelentéseinek végrendeleti hatályt kívánt tulajdonítani és azt, amit a tanuk előtt és együttes jelenlétében kijelentett, maga is szóbeli végrendeletének tekintette. Ehhez képest nem szükséges, hogy a végrendelkező a törvény szavaival jelentse ki, hogy szóval tett nyilatkozatát szóbeli végrendeletnek tekinti, hanem elégséges, hogy