Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám

JOGÁLLAM. 3 rendjének nyers mechanizmusában, de az állami élet belső tartalmában keressük a megkülönböztető mozzanatokat. Az a gondolatkör, mely a «jogállam* kifejezéshez tapad, az államélet egész rendszerében, minden vonalában jogbiztosítást jelent. A jogállam semmiesetre sincs államformához kötve. Az érvényesülhet monarchiában, respublikában, de sohasem anarchiában. Az élet mutat legjobban rá, hogy a «jogállam* ma sem sutba dobandó üres jelszó és nem ad igazat a pozitivista rideg tannak, hogy minden állam jogállam, mert ha az állam hatalmi organizmusának bármelyike a köz- és magánjogokon erőszakos sérelmeket követ el: felszisszen az egész társadalom és ajkára veszi a szólamot, vájjon jogállamban élünk-e vagy nem? A jogállam a mai modern alkotmányos államnak lelkiségéhez tartozik. A köztudatban gyökeredzik az a mentalitás, hogy ami a «jogállam»-mal egyező az nincs ellentétben a polgári és politikai jogok szabad gyakorlatával, nincs ellentétben az egyéni szabadság biztosításával. Ami a «jogállam*-mai ellentétben van, az az önkény, jogtalanság, igazságtalanság. A «jogállam* ma elválaszthatatlan az alkotmányos államtól. Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden alkotmányos állam ipso jure egyúttal jogállam is. De mindenesetre jelenti, hogy minden igazi alkotmányos államnak kötelessége a jogállam fogalmától elválaszthatlan igényeket kielégíteni. Ezért a német írók sűrűen használják a «Verfassung und Rechtsstaat» összefoglalt kifejezést. A mai jogállam fogalmi köre megkívánja, hogy intézményes biztosítékok őrködjenek afölött, hogy a törvényhozói, a végrehajtói és bírói hatalom egymás jogkörébe ne avatkozhassék. A bírói hatalom függetlensége érintetlen legyen. A közigazgatás területén törvények és rendeletek szabják meg az állami cselekvést és ez hatályos bírói ellenőrzés alatt álljon. Az állami akarat kifejezésére hivatott szervek — tehát a törvényhozói, a végrehajtói hatalom — lelkiségét hassa át az a tudat, hogy az öncélú állami szuverénitás gyakorlásának is megvannak a maga nem írott törvényei, melyeket a jogethika sérelme nélkül nem