Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 3. szám - Az új értékhatárok
BÍRÓI GYAKORLAT. I77 előtt, — zilált anyagi viszonyaira való tekintettel a szerződést felbontotta, a titkár pedig az őt egyébként két évre megillető 20,000 korona kötbérről lemondott. 1919. év tavaszán a földbirtokos levelet intézett volt titkárjához, melyben — annak a kiemelésével hogy mivel a titkár a szerződés megszüntetésekor a kötbérről való lemondásával magát érzékenyen megkárosította — e szívesség ellenében azt igérte, hogy ezt az általa ajándékozásnak tekintett lemondást legalább azonos értékben fogja viszonozni, ha majd az anyagi helyzete megengedi. Ezen levélre a titkár sem írásban, sem szóval nem válaszolt, az abban foglalt .Ígéretet kifejezetten soha el nem fogadta; ellenben 1924. év tavaszán ezen igéret alapján pert indított a volt szolgálatadója ellen 20,000 aranykorona és járulékai iránt. A Kúria e tényállás mellett magáévá tette a fellebbezési bíróságnak (budapesti ítélőtáblának' azt a jogi álláspontját, hogy a földbirtokosnak e\t az egyoldalú igéretét (ajánlatát), minthogy annak elfogadásából a\ elfogadóra né\ve kizárólag jogi előny hárul, elfogadottnak kell tekinteni ama további tény folytán, hogy a% ajánlatot a% elfogadó nem utasította a\on időn belül vissza, amelyben a% ajánlattevő rendes körülmények köpött a i'álas^ megérkezését várhatta. Ezzel szemben az ajánlatot tevőnek az egyoldalú igéret nem kötelező voltára alapított felülvizsgálati érvelése figyelembe vehető nem volt. A Kúria döntése nyilván a Tervezet II. szöveg 734. §-ának érvényes jogszabályként való alkalmazása. Ősrégi (általános s a magyar magánjog által is elfogadott, jogtétel, amelyet azenban a magyar magánjog csak azokban az esetekben alkalmaz, ha valamely jogszabály azt kifejezetten rendeli, hogy qui tacet cum loqui debuisset, consentire videtur, vagyis röviden a hallgatás : beleegyezés. A beleegyezés azonban nem azonos az elfogadással. A hallgatás eddig legfeljebb csak akkor vélelmeztetek consensusnak, ha a^ hallgatott valamely rá nézve hátrányos ténnyel szemben nyilatkozat, cselekmény, esemény), akinek ezt a hátrányt a tiltakozásával kellett vagy lehetett volna elhárítania. De egyébként a nem viszterhes, hanem ingyenes jogügyleteknél, nevezetesen az ajándékozásnál is a jogügylet létrejöttének essentiális feltételéül tekintetett a kizárólag jogi előnyhöz jutó megajándékozott félnek a kifejezett vagy legalább konkludens tényekből kétségtelenül megállapítható elfogadása is. Új ösvényre lépett tehát a# Kúria, amikor az eddigi joggyakorlattól eltérően jogszabálykent alkalmazta a fentemlített -34. ij-t és olyan konkludens ténynek vette a kizárólag előnyhöz jutó félnek a hallgatását, amely alkalmas a kétoldalú ügylethez nélkülözhetetlenül szükséges elfogadásnak a feltételezésére, helyesebben tényként való megállapítására. A Tervezet 734. §-a és a Kúria döntése is a szóbanforgó ingyenes magánjogi ügylet szempontjából talán olyasféle elgondolásból indul ki. mint amelyhez hasonlót a Kereskedelmi Törvény 320. Jí-a törvényes vélelem (praesumptio iuris et de iure) formájában foglal magában, amely szerint az a kereskedő, aki egy másikkal üzleti összeköttetésben áll vagy aki irányában megbízások teljesítésére ajánlkozott, köteles a nyert megbízás vagy ajánlat iránt azonnal nyilatkozni, mert ellenkezőleg hallgatása az ajánlat, illetőleg a megbízás elfogadásának tekintetik. A Kúria döntésének azonban ettől függetlenül is teljesen megvan a logikai indoka, mert az ingyenes juttatást nyerő fél részéről a kifejezett elfogadás úgyszólván minden esetben csak formalitás, s a hallgatása nyugodt lélekkel vélelmezhető elfogadásnak, mert ha valaki az ingyenes juttatást kivételesen bármely okból nem akarja elfogadni, úgy azt minden Jogállam. XXV. évi. 1. tüz. 12