Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Az új értékhatárok

'74 TÖRVÉNYHOZÁS. kapott felhatalmazás, véleményünk szerint, a korona stabilizálódása folytán csak az értékhatároknak az újabb valutában leendő megállapítására vonatkozhatik. de semmi esetre sem újabb emelésre. Amennyiben helyes volt felfogásunk 1925 májusában, úgy még sokkal helyesebb 1926 februárjában. Ha értékhatár megváltoztatásáról még lehetne szó, úgy legfeljébb a járásbírósági értékhatár leszállítása lehetne aktuális. Akkor, amikor a korona sem belső, sem külső értékelésében nem vesztett 1925 jnnius 1. óta és amikor a pengőre való átmenet amúgy is küszöbön áll, igazán felesleges volt minden változtatás. Az igazságszolgáltatásunk hibái elvégre mégsem a fellebbvitel további újabb korlátozásával oldhatók meg. Nem a fellebbvitel lehetőségének, hanem a fellebbvitel szükségének kizárásával emelhető ki az igazságszolgáltatásunk kátyúba rekedt szekere. Röviden összefoglalva az új rendelet- intézkedéseit: 1. a Pp. 513. § 2. bekezdésében megállapított eredetileg 100 korona felemeltetik 20 millióra : 2. a Pp. 521. § 1. bekezdésében megállapított 500 korona 20 millióra, az ugyanott megállapított 100 korona 4 millióra; 3. aPp. 545. § 1. bekezdésében megállapított 1000 korona 40 millióra; 4. a Pp. 691. § 1. bekezdésében megállapított 500 korona 20 millió koronára emeltetett fel. A korona ily mértékben abszolúte senVcsökkent a legpesszimisztikusabban értékelve is. A jó békeidők 100 koronája mégis csak kevesebb értéket képviselt, mint a mai 20 millió, de mindenesetre a mai 20 millióhoz több érték és érdek fűződik, mint a békebeli 100 koronához ! Nem szabad szem elől téveszteni azt a jogpolitikai szabályt : a kis ember kis pere éppoly fontos, mint a nagy ember nagy pere. A rendelet felteszi, hogy • járásbíróságaink mindenesetre azon nivón vannak, ahogy azt a Pp. kontemplálta, sőt jóval magasabb nivón állanak. Továbbá, hogy ténymegállapításaik kifogástalanok. Hiszen az érték szerint a járásbírósághoz tartozó ügyek ( értékszerinti Vs-öd részében (tényleg 98%-ában) a Pp. 515 §-a értelmében a fellebbezési bíróság új bizonyítást csak igen korlátozott mértékben vehet fel és a tényállás megállapításában is csak nagyon megkötött ké^el dolgozhatik. Igen nagy veszélyt jelent a szóbeli tárgyalásnak a fellebbezési eljárásban az ügyek igen csekély százalékára való korlátozása, főleg azért is, mert a létszámapasztás folytán túlterhelt jegyzővel, alig rendelkező járásbíró nem képes írásba foglalni ítéletének indoklását nem nyolc nap alatt Pp. 400. § 2. bek.)*, sőt 15 nap alatt sem. Már pedig az is köztudomású, hogy rendszerint más a kihirdetéskor szóval körülvonalazott indoklás (Pp. 308. § 2. bek.; és egész más az írásbafoglalt ítéletnek indoklása. Megérthető, hogy a Pp. 515. szakaszának megfelelő fellebbezés ily körülmények között alig készíthető. * Ppn. 11. §.