Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - A részvényjog reformja

I72 TÖRVÉNYELŐKÉSZÍTÉS. fogva alkalmas volna. Itt tehát a megkezdett úton : a szakképzett, anyagi és erkölcsi szempontból súllyal bíró revizorok kiképzése útján tovább kell haladni, addig is azonban a részvénytársaságok autonóm hatáskörében kell a revíziót kiépíteni. E részben nagybankjaink és nagy vállalataink már megtették a szükséges lépéseket, amennyiben gondoskodnak arról, hogy az érdekkörükbe tartozó vállalatok ellenőrzése szakképzett és a társaság ügyvezetőjétől független közegei útján foganatosíttassák. Amely vállalatoknál ily revízió ma még nincs, közvetett úton a P. K.-nak vagy a Nemzeti Banknak douce violancá-val lehetne kényszeríteni, hogy ügyvitelüket a revizorok útján időnként megvizsgáltassák. Utal felszólaló arra, hogy a revíziót végző orgánumok működésében fogalmilag ugyanazok a hiányok és gyarlóságok lehetők, mint magának az ügyvezetésnek a körében. De még a legmagasabb színvonalú ellenőrzés is csak megközelítő védelmet nyújt, mert egy nagy vállalat minden részletekben való ellenőrzése teljes tökéletességgel alig oldható meg. Ugyanis nemcsak számszerű ellenőrzésről, hanem üzleti események, vagyontételek értékesítéséről is szó van, ezrekre menő személyi kontók valódiságát és bonitását kell megítélnie, vagy tőzsdén nem jegyzett tárcarészvényeket kell értékelnie. Továbbá a revízió nem lehet mindennapos, hanem csak időszaki és az mindig csak az események után sántikál, de azokat megelőzni természeténél fogva nem képes. Nem szabad tehát vérmes reményeket fűzni a revízióhoz; a legfőbb garancia mégis csak a társaság ügyeit intéző férfiak tisztessége ós hozzáértése. A kisebbségi jogok kérdése — felszólaló szerint — az ellenőrzés kérdésébe kapcsolandó be. A kisebbségi részvényeseknek nem lehet máshoz joguk, mint egyrészt, hogy amit a társaság helyzetéről vele közölnek, az a valóságnak megfeleljen, másrészt, hogy a társaságban levő vagyonérdekeltségéből önkényesen ki ne forgattassanak. Az említett két jog elsejét biztosítaná fokozottabb mértékben a felszólaló részéről helyesnek tartott az a megoldás, hogy a kisebbségnek megadatnék a jog, hogy kisebbségi votummal egy képesített revizort küldhessen ki a felügyelő-bizottságba, és így az a jelentés, melyet a felügyelő-bizottság a kisebbségi bizalmi személy hozzájárulásával terjeszt a közgyűlés elé, nyilván a kisebbség körében is teljes megnyugvást keltene. A második jog az elővételi jog kérdésével függ össze. Nem kétséges, hogy a részvényest a társasági vagyonból a részvénye által inkorporált hányad illetvén meg, elvileg új részvények kibocsátása esetén az elővételi jog a részvényeseket kell, hogy megillesse, mégis felszólaló, tapasztalatai tudatában állítja, hogy igen sok esetben a társaság érdeke az új részvényeknek mások kezére adását indokolja (új érdekeltségek bekapcsolása, kiadós hitelforrások megnyitásának lehetősége stb.). Helytelennek tartaná annak kimondását, hogy az elővételi jog minden körülmények között a részvényeseké, aminthogy ezt még semmiféle törvényhozás sem kodifikálta, de helytelennek tartaná a kivételek kazuisztikus megállapítását is, mert a folyton fejlődő és haladó élet nem köthető meg előre leszögezett felsorolásokkal. Minden körülmények között helytelen és tilos az elővételi jognak oly elvonása, amely nem a társaság érdekeit, hanem magánérdekeket tart szem előtt; ez ellen, mint a jó erkölcsökbe ütköző tény ellen, mai jogunk is a bíróság útján hatályos védelmet biztosít. A főrészvényesek és a kisrészvényesek helyzetének szembeállításánál nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a részvénytársasági alkotmányban ma fundamentálisan és minden törvényhozás által a legmesszebbmenőén biztosított jog, hogy a részvényes részvényét bármikor