Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 3. szám - Az elmebeteg házastárs bontóperbeli jogképessége
A/ ELMEBETEG HÁZASTÁRS BONTÓPERBELI JOGKÉPESSÉGE. lói legbensőbb intimitásai körébe eső tényállítások valósága vagy valótlansága felett kell dönteni és esetleg a fél személyes meghallgatásának mellőzésével. Dönteni kell és lehet dönteni ezekben az esetekben éppúgy, amint dönteni kell és dönteni lehet azokban az esetekben, amidőn a bontóperbeli házasfelek egyike sem elmebeteg, hanem mindegyikének erre a legbensőbb intimitási részletre vonatkozó tényelőadása egymástól eltérő, avagy ha egymással egyezik, de ezek a kereseti kérelmet támogató beismerések a házasság fenntartása érdekében a felek rendelkezési jogának és a tárgyalási elv megszorításával egyéb bizonyító tények alapján hivatalból figyelembe nem vehetők. Meg kell jegyeznem, hogy habár a H. T. 77. §. b) pontja alapján indított bontóperben az ismeretlen helyen távollevő alperesnek sincs rendszerint tudomása az ellene indított bontóperről és így az ő védelme éppoly nehézségbe ütközik, mint a személyes meghallgatást lehetetlenné tevő elmebetegségben szenvedő alperes védelme, azonban itt is irányadó az az elv, hogy függetlenül attól, hogy az ismeretlen helyen való távollét az illető házasfél saját tényére, avagy pl hajóelsülyedés folytán idegen földre való menekvés, hadifogság, elrablás, vagy más, az akaratán kívül előállott ténykörülményre vezethető-e vissza, ebben az esetben is a bontóok tulajdonképpeni tartalma szintén csak szándékos, tudva és akarva elkövetett cselekvés lehet. Ennek a bontási oknak megvalósításánál a törvényben meghatározott tényálladéki ismérv abban áll, hogy a perindításkor ismeretlen házasfél annakidején az együttéléskor a házassági életközösséget önkényüleg és pedig azzal bontotta meg, hogy a házastársát annakidején szándékosan és jogos ok nélkül hagyta el. Ezek szerint sem a bontóper rejtelmessége, sem a kellő védekezéshez szükséges adatok előterjesztésének nehézségekbe ütköző körülményei nem nyújtanak alapot arra, hogy a H. T. 87. §-ában foglalt törvényszöveggel szemben a H. T. miniszteri indokolásának fentidézeít és a törvény szövegével ellentétes része figyelembe vétessék és követtessék. Minden törvénynél, így a házassági törvénynél is a törvény szövege az, amiben a jogszabály léte, a törvényhozó akarata megtestesül. A törvény szövege abban a pillanatban, amikor törvényerőre emelkedik, a törvény indokolási részétől, a törvényelőmunkálataitól vagy egyéb történeti előzményektől különválik. Nem a törvény az indokolással együtt, hanem csak és egyedül csak a törvény szövege az, ami önmagában véve kötelez. Jogállam. XXV. évf. J. füz. I I