Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - A trónfosztásról szóló törvény

A TRÓNFOSZTÁSRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY. gának vizsgálatára, mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a hatályosság megszüntetésére az 1921 :XLVII. tc. megalkotása előtt törvényes rendelkezés nincsen. Az 1920:1. tc. csak a királyi hatalom megszűnését, továbbá a volt osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal szemben fennállott közös érdekű viszonyok megszűnését állapította meg ; az 1921: XXXIII. tc.-be iktatott trianoni békeszerződés pedig a királykérdésre semmi rendelkezést nem tartalmaz, hanem a 73. cikkben csakis azt írja elő, hogy a függetlenséget veszélyeztető cselekedetektől tartózkodjunk. Fölmerülhet azonban a kérdés, hogy az Ausztriával való viszony felbomlása nem eredményezte-e törvényes rendelkezés nélkül is a pragmatica sanctio érvényességének megszűnését. Ebből a szempontból a pragmatica sanctio jogi természetét kell közelebbi vizsgálat tárgyává tenni. A pragmatica sanctio jogi természetét illetőleg a magyar közjogi irodalomban három eltérő álláspontot találunk. Némelyek szerint a pragmatica sanctio közönséges magyar törvény, mások szerint a magyar nemzet és az uralkodócsalád által kötött szerződés (ú. n. államalkotó vagy belső szerződés), végre vannak, akik a pragmatica sanctiót Magyarország és Ausztria között létrejött nemzetközi szerződésnek minősítik. Az 1867: XII. tc. élőbeszéde a pragmatica sanctiót alapszerződésnek mondja, «amely a felséges uralkodóház és Magyarország közt jött létre»; a 2. § szerint pedig: ünnepélyes alapszerződés. Az 1867. XII. tc. e minősítése az államalkotó szerződés hívei mellett látszik szólni, de viszont határozott ellentétben van a magyar alkotmány szellemével, amely szerint a szent korona a királyt és nemzetet szerves egészbe foglalja össze. A nemzet és a király nem lehetnek egymással szerződő felek, még kevésbbé a nemzet és az uralkodóház; ezért az ú. n. államalkotó szerződések elméletét az újabb közjogi tudomány általában elveti.* * L. Csekey : A magyar trónöröklési jog, 424—456. II.