Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - A rádió szerzői joga

128 SZEMLE. az élettel szemben. Ilyenformán a 75,000 márka fájdalomdíj (Schmerzensgeld) inkább csak jelképileg nyújt kárpótlást felperesnek. A Reichsgericht ezt az indokolást nem találta helytállónak és feloldó határozatának indokolásában a következőket mondja: «Ámbár általában a vagyoni kár megbecsülése nem tartozik a felülvizsgálati bíróság hatáskörébe, mégis, ha a ténymegállapító bíró a méltányos kártalanítás fogalmát alapjában felreismeri, úgy ez jogilag hibáztatható . . . Felperesnek a szokatlanul magas kártérítés azért ítéltetett meg, mivel őt, mint egy gazdag családnak a tagját, külsejének elcsúfítása és látóképességének csökkentése különösen súlyosan érintette. Bárha a BGB. 847. §-ának hivatalos kommentárja szerint a fajdalomdíj megállapításánál egyebek között a kártérítésre jogosult kedvező anyagi helyzete is figyelembe veendő, ez nem jelenthet mást, mint hogy ez az ő hátrányára veendő figyelembe. Ehhez járul az a körülmény, hogy a bíróság a kártérítésre kötelezett viszonyait ugyan megemlíti, de valójában figyelembe nem vette, hiszen a fennmaradt vagyonnak dupláját találta méltányos kártérítés gyanánt megítélhetőnek. Ha a fellebbezési bíróság eme döntésénél netán az orvos örökösének egyébkénti — tehát nem az orvos hagyatékából eredő — kedvező anyagi helyzetét is mérlegelte, úgy ez jogilag nem helyeselhető ; mert az a kérdés, hogy a kártoko^ónak vagyoni viszonyainak milyen összeg felel meg. ..» (69/1925. IV. Jur. Wschr. 1925. évf., 23. füzet.) (f) — A megtévesztés fogalmi körülhatárolásához Felperes — banktisztviselő — 1923 november ó-án zongorát vásárolt, helyesebben cserélt alperessel, aki ezzel szemben felperestől részvényeket kapott. Alperes a szerződést megtévesztés (arglistige Táuschug) miatt megtámadta, állítván : a felperes hivatásából kifolyólag tudta, hogy a kérdéses részvények november 5-1 hivatalosan jegyzett árfolyamértéke, amelyet a szerződés alapjául vettek, jóval meghaladta azoknak valódi értékét. Nevezetesen a részvények árfolyama a nemhivatalos forgalomban már a szerződés megkötésekor erősen lemorzsolódott. Felperest azonban mindhárom fórum elutasította keresetével, így a Reichsgericht is, mint felülvizsgálati bíróság a szerződést joghatályosnak mondotta ki. Az indokolásból kiemeljük a következőket : «Alperes nem várhatta, hogy a felperes őt az árfolyamoknak várható csökkenéséről felvilágosítsa. A fennforgott üzlet . . . erősen spekulatív jellegű. Aki a gazdasági viszonyok bizonytalansága közepette, mint amely ez 1923 őszén volt, olyan üzletbe bocsátkozik, amelyből kifolyólag részvényeket kap. amelyeknek értéke a tőzsdei forgalomban különösen ki van téve hullámzásnak —az általános felfogás szerint nem kívánhatja meg a másik féltől, hogy ez külön felhívás nélkül őt, az árfolyamok jogossága vagy jogosulatlansága és esetleg várható sűlyedése felől őt felvilágítsa . . . Ezek szerint nem lehet jogellenesnek tekinteni azt, hogy a fellebbezési bíróság az eset különös körülményei alapján nem látott a Treu und Glaube elvével ellentétben álló csalárd magatartást abban, hogy a felperes nem fedte fel az általa ismert lehetőséget, hogy a részvényárfolyamok tetemesen sülyedni fognak.* (494/1924. II. Jur. Wschr. 1925, 2^-ik füzet.) ff.J