Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - A rádió szerzői joga

A RÁDIÓ SZERZŐI JOGA. óta, alaposan megfontolt szándékkal, számos törvénybe átment rendelkezéssel tették e vonatkozásban szabaddá az írói műveket. A törvény magyarázóját vagy alkalmazóját nem tévesztheti meg az, hogy a törvén)hozó az idevágó elv megállapításánál csak arra volt tekintettel, hogy valahol netán egy teremben kisebb nagyobbszámú hallgató előtt elszavalják-e vagy felolvassák-e az írói művet, de arra aligha gondolt, hogy sok ezer, százezer vagy millió vevőállomáson a hallgatók óriási tömegei számára adják le az írói művet. A konzervatív törvén)magyarázó nyilván úgy véli: miért kellene nagyobb védelmet adni a rádióleadás útján való ilyetén előadás ellen, mint a közvetlen, szemtől-szembe való előadás ellen, mikor a mű hatása a rádión való előadásnál nyilván kisebb, közvetettebb, mint a szemtől szembe való előadásnál? Ám ezen felfogással szemben megértenők a szerzői jog liberálisabb, kiteriesztőbb magyarázóját is. A törvényhozás, midőn a nyilvános előadás szempontjából szabaddá kivánta tenni az írói műveket, olyatén állandó, óriási méretű kihasználásra, mint amilyen a rádióleadás, aligha gondolt. Nem tette íel, a kihasználásnak oly végtelen lehetőségét, amilyen a rádiónál kínálkozik, mi mellett a törvén) hozó nem gondolt arra, hogy az író gazdasági érdekeinek oly súlyos sérelmére szolgálhat a rádióleadás. Primitív gépecskék által, amel)eket holmi kis iskolásfiúk is előállíthatnak zsebpénzükből, lehet terjeszthetni rádió-leadás útján írói műveket. Némely írói mű értéke szinte kizárólagosan a cselekmény érdekességében rejlik; az olvasó megvette a regényt, hogy olvashassa. A könyv továbbkölcsönzése nem ártott számottevően a szerzőnek, korlátolt volt a példán)ok ilyetén használóinak — olvasóinak — a sora. Ma a rádió-leadóállomás egyetlenegy közös példányából egyszerre milliókkal ismertetheti meg a regény cselekményét. Ne feledjük el, hogy ritkák az olyan klasszikus írói művek, amelyeket az ember el akar tenni a könyvtárába, hogy újból és újból gyönyörködhessék bennök; a legtöbb írói műnél beéri a közönséges ember, ha a benne foglalt cselekménynek menetét egyszer megismeri. Feltehető tehát, hogy azon ezrek, kik a rádióvevők hallgatóin át megismerik e műveket, annak példányát többé nem veszik meg: tehát a szerző súlyosan károsodik a rádióleadással. Ezek a körülmények arra vihetnék a liberálisabb törvénymagyarázót, hogy ilyetén eszmemenetet tegyen magáévá: a Szjt főcélja a szerző védelme, itt a szerző érdeke védelemre szorul, a törvényhozó intenciója nyilván az volt, hogy ily súlyos sérelem ne érje a szerzőt — a bíró Jogállam. XXV. évf. i. füz. 8