Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Irányelvek a kényszeregyességet megelőző magánegyesség szabályozásához

IRÁNYELVEK A KÉNYSZEREGYESSÉGET MEGELŐZŐ STB. 8ó nek ugyanaz a hatálya, mint a HV. közbenjöttével létesült magánegyességnek. Az tehát nem kényszeregyesség, hanem keresettel a fenti b) pont értelmében megtámadható. Még kevésbbé bírói egyesség. f) Legnehezebb az a kérdés, hogyan lehessen a magánegyességet kényszeregyességgé átalakítani abban az esetben, ha a hitelezők kisebbsége a magánegyességet elfogadni nem hajlandó. Egyszerű volna erre azt mondani: nos hát akkor nincs magánegyesség s jöjjön a csődönkívüli kényszeregyességi eljárás. Csakhogy közben már egy hónap eltelt, a státus tovább romlott, költség is merült fel, úgy hogy az adós — akinek számolni kell a kényszeregyességi eljárás költségével is — csak lényegesen kisebb hányadot ajánlhat, mint bíróságon kívül. A minisztériumi tervezet az egyességrontóra akarja hárítani az okozott költséget, mások bírságról beszélnek, amely esetleg százalékosan volna kirovandó stb. Mindez a kérdést nem fogja meg a gyökerénél. Módot kell találni arra, hogy a bíróság a magánegyességet felülvizsgálhassa és ha hibát nem észlel, az egyességrontók ellenállása dacára létesíthesse az egyességet. Ehhez azonban a rendszerintinél nagyobb többséget kellene megkívánnia, amely csaknem kizárja, hogy az egyesség ne lenne az összhitelezők javára. Ha tehát a HV. jelenti, hogy az egyességet a követelések összege szerint számított 75%-os többség elfogadta és a bíró szabálytalanságot nem észlel, a kényszeregyességi eljárás megindítása helyett a magánegyesség jóváhagyásának tárgyalására tűz ki határnapot. Hirdetményt ki kell bocsátani, vagyonfelügyelőt azonban nem kell kirendelni s a hitelezők azzal idézendők, hogy csak azok jelenjenek meg, akik a HV. egyességéhez hozzá nem járultak vagy az ellen kifogást akarnak tenni. Ha kifogás nem merül fel vagy alaptalannak mutatkozik, a bíró a HV.-egyességet óo nap elteltével (lásd fent c) pont) jóváhagyottnak mondja ki, s erről hirdetményt bocsát ki. Ha alapos kifogás merül fel, szabályszerű kényszeregyességi hirdetményt kell kibocsátani. A végzés ellen egyfokú felfolyamodást kell engedni. Azt az ellenvetést hallottam, hogy az egyességrontók a tárgyaláson mint kifogásolók lépnek fel s így az eljárás nem válik egyszerűbbé. Nem osztom, mert a kényszeregyességi tárgyalás mentesül a szavazás, a vagyonfelügyelő jelentése és az e fölötti tárgyalás anyagától és költségétől, ami lényeges nyereség. Puszta írásbeli észrevételezési jogot viszont nem tartanék elegendő biztosítéknak. Epistola non erubescit. Az ily egyesség hatálytalanítását (R. 64. §.) ugyanabban