Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1-2. szám - A nemzetközi bíráskodás a genfi jegyzőkönyvig

SZEMLE. 79 azzal is, hogy ez valamikor vagyoni igényekkel fog fellépni vagy egyébként zavarni fogja a családi élet nyugalmát. Mindez arra a belátásra juttatta a bíróságot, hogy a házasságot érvénytelennek kell nyilvánítania. Csak gyengíti a Reichsgericht a maga álláspontját azzal, hogy utal azokra a kellemetlenségekre, amelyeket egy még életben levő gyermek előidézhet s általában mindig kiemeli, hogy egy még életben levő gyermekről van szó. Hiszen ezek a lehető kellemetlenségek nem teszik személyi tulajdonsággá -az anya körülményeit. A Reichsgericht érdekes kazuisztikájú ítélete nézetünk szerint érdemben helyes, indokolását azonban nem helyeselhetjük. Mert az a kürülmény, hogy törvénytelen gyermek van és él, nem személyes tulajdonsága az anyának. Ami ugyanis az anyaságból személyi tulajdonság, az éppen csak a szüzesség elvesztése, amiről azonban a férjnek tudomása volt. Igaz, hogy az anyaság a személyiségben gyökerezik, ámde éppen ez a gyökere. Ehelyett a BGB. 1334. § alapján lehetett volna érvénytelennek kimondani a házasságot. Mert az «arglistige Táuschungn esete elhallgatással is elkövethető: ha egy nő nem adja tudtára leendő férjének, hogy neki mástól törvénytelen gyermeke van, ezt semmiesetre sem lehet egyszerű hallgatásnak minősíteni. F. B. — Adalék a turpis causa kifogásoknak kérdéséhez Figyelemreméltó ítéletet hozott a közelmúltban a központi járásbíróság, amely a konkrét jogvitán túlmenő jelentőségénél fogva, bár jogerőre még nem emelkedett, megérdemli, hogy röviden ismertessük: Felperes (lapszerkesztő) kölcsön címén 6 milliót követel; alperes (ügyvéd) ezzel szemben azzal védekezett, hogy felperestől kölcsönt nem kapott, ellenben bakkjátéknál mindketten poentőrök voltak, neki elfogyott a pénze s a mellette ülő felperestől a kártyázás folytatása végett kétszer 2—2 millió koronát kapott, majd utóbb, mikor felperes volt a bankadó, az megengedte neki, hogy kétszer 1 — 1 millió korona tételt hitélbe játsszék. Innen ered a felperes 6 millió koronát tevő követelése; kéri a keresetnek turpis causa okából való elutasítását. A bíróság marasztaló ítéletet hozott a következő indokolással: «turpis causa akkor forog fenn, ha a követelés alapját képező tények törvénybe vagy a jó erkölcsbe ütköznek. Törvénybe ütközésről jelen esetben nincsen szó. Ami a jó erkölcsök kérdését illeti, a bíróság abból indul ki, hogy a jó erkölcs kérdése állandóan változó valami és egyazon időben is más-más körökben más-más a jó erkölcsről való felfogás. Azokban a körökben, amelyekhez a peres felek tartoznak, a jó