Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1-2. szám - A nemzetközi bíráskodás a genfi jegyzőkönyvig

BÍRÓI GYAKORLAT. Egy még nyilvánosságra nem került határozat ellenben ily esetben hitfelekezet elleni izgatást állapított meg. 232., 2jj. §§. Egy határozat az erőszakos nemi közösüsülésnek a szemérem elleni erőszaktól való elhatárolásával foglalkozik. A különbség a szándékon múlik. Szemérem elleni erőszak ugyanis csak akkor állapítható meg, mikor tettes kéjvágyát nem természetes módon, nemi közösülés útján, hanem ettől különböző, más módon akarja kielégíteni (B. J. T. LXXVI. i,7.1.). B. V. 1. §. Egy esetben kimondotta a C, hogy a rágalmazás megállapítását nem zárja ki, hogy a vád tárgyává tett tényállítás vármegyei törvényhatósági közgyűlésen egy interpelláció keretében hangzott el (B. J. T. LXXVI. 64. L). B. V. 3 §. 2. p. A törvény által alkotott testület fogalmával foglalkozik a C. egy határozata. Kizárja a fogalom köréből a személyösszességeket, melyek hatósági vagy közhivatalnoki jelleggel bírnak; ellenben feltételül szabja, hogy a személyösszesség a törvény kötelező rendelete folytán jött legyen létre (B. J. T. LXXVI. 76. I). 13., 16. §§. A valóság bizonyítása tekintetében több kontraverz kérdést dönt el a Curiának Finkey Ferenc megbeszélésével közölt egy határozata (B. J. T. LXXVI. 11^. 1.). Kimondja e határozat a következőket: 1. Valóság bizonyítása csak a B. V. 13. §-ában megjelölt esetekben foghat helyt. Ha a bíróság e szabály ellenére lefolytatja a bizonyítást és az állított tények valóságát megállapítja: a felsőbíróság a bizonyítás eredményét figyelmen kívül hagyja és mellőzi a B. V. 16. §-a alapján való felmentést. — 2. A közélettől visszavonult egyén megbélyegzése közérdeket nem szolgál, azért ily esetben, közérdek védelme címén, a valóság bizonyítása el nem rendelhető. — 3. A B. V. \). § utolsó bekezdése szempontjából sértett kívánságával egyenértékű a konkludens tényeiből következtetett hozzájárulás. B. V. 24. §. Hitelrontásnál tényálladéki elem az állított vagy híresztelt tény valótlansága. A törvény e rendelkezése a Curiát arra az álláspontra vezette, hogy a valótlanságot a vád köteles bizonyítani s így egymagában abból, hogy vádlott az állított tény valóságát bizonyítani nem tudta, a tényállítás valótlanságára következtetést vonni nem lehet (B. J. T. LXXVI. 105. 1.). — Ez a felfogás a törvény rendelkezésének kétségtelenül megfelel, de egészen bizonyosan arra vezet, hogy a hitelrontás legkirívóbb esetei is büntetlenek maradnak. Büntetlenek, mert a vád a legtöbb esetben nincs és nem lehet abban