Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1-2. szám - A nemzetközi bíráskodás a genfi jegyzőkönyvig

) 8 A VALORIZÁCIÓ, MINT TÖRVÉNYALKOTÁSI PROBLÉMA STB. Fel szokták hozni a részleges jogszabállyal valorizálás ellen, hogy az ily szabályozás mindig egész sorát támasztja olyan valorizációs igényeknek, amelyek a részleges jogszabályban nincsenek rendezve.1 A jogszabályok ismertetése során már nyilvánvalóvá igyekeztem tenni, hogy ez a helyzet csakugyan fennáll. Kérdés azonban, hogy van-e ebben veszély. A törvényhozónak az az álláspontja, hogy egyeseken, akiken segíthetne, azért nem segít, mert akkor olyanok is folyamodnának a segítségért, akiken már nincs módja segíteni, éppen olyan borzalmas gondolat, mintha a sülyedő hajó közelében levő másik hajó azért hagyná abba a mentési munkálatokat, mert előre látja, hogy a hajó valamennyi utasát amúgy sem tudná megmenteni. Ha a törvényhozó bizonyos követelések valorizálásának szükségét felismeri és lehetségesnek is tartja, csak mondja ki a szükséges szabályokat és nézzen a szemébe az annak nyomán támadó újabb igényeknek. Amikor a lehetetlen kívánság kerül elé, mindig módja lesz annak teljesítését megtagadni. Felhozzák végül, hogy a részleges valorizáló szabály nem szakíthat ki a jogviszonyokból kerek egészet és utat nyitva a bíróságok a contrario következtetésének, esetleg olyan igényeket is elüt a valorizációtól, amelyek a jogszabály nélkül a bírói gyakorlatban valorizáltattak volna. Ez az érv azt, ami csak nehéz, lehetetlennek nyilvánítja. A törvény szerkesztőjének igenis lehet ebben a körben is jó munkát végezni, csak kellő megfontoltsággal és körültekintéssel kell eljárnia. Nincs kizárva a jogviszonyok bizonyos körének olyan elhatárolása, hogy az alapgondolat minden olyan jogviszony tekintetében kifejezésre jusson, amelyre talál, a netán mégis lehetséges a contrario következtetést pedig egy rövid szabállyal és jóindulatú bírói gyakorlattal ki lehet zárni. Igénytelen nézetem szerint tehát addig, amíg az általános valorizáció jogszabállyal rendezésének ideje elérkezik az olyan pontokon, amikor a bírói gyakorlat a fennálló jogszabályok hiányossága folytán nem tud igazságos és a gazdasági élet követelményeinek megfelelő ítéletet hozni, a törvényhozásnak közbe kell szólni és át kell segíteni a bíróságot — esetleg csak néhány irányelv deklarálásával — a fennálló vagy képzelt nehézségeken. 1 Ez az ú. n. Triebsandgefahr.