Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 7. szám - Jogi problémák a nemzetközi kamara III. kongresszusán

JOGI PROBLÉMÁK A NEMZ. KAMARA Hl. KONGRESSZUSÁN. 3 I I szövetséghez és az egyes kormányokhoz. Kifejezésre jutott az a vélemény, hogy a maga választotta bíróval szemben minden oly aggály, melynek a más nemzethez tartozó bíróval szemben talán ezidőszerint még volna létjogosultsága, tárgytalan. Meg kell itt jegyezni — igen gyakori így a Kamara részéről is elkövetett tévedések elkerülése végett — hogy nem az tekintendő külföldi választott bírói döntésnek, amely külföldön hozatott, vagy amelynek idegen államok a tagjai, hanem az oly döntés, amely oly vitás kérdést intéz el, melynek — választót tbírói kikötés hijján — illetékes bírósága nem valamely hazai bíróság volna; melyet tehát valamely külföldi bíróság helyett működő választott bírák hoztak. A brüsszeli konferencia határozata mindenesetre újabb lökést fog adni az ««exequatur»-probléma megoldásának. * A külföldi bírói határozatok végrehajtásának kérdésével határos az a csődjogi javaslat, mely ugyancsak tárgyaltatott a kongresszuson. A csődeljárás célja kétségkívül az, hogy ha a közadós nem tudja minden hitelezőjét teljesen kielégíteni, ne fizethessen egyik hitelezőjének sem, ne részesíthessen előnyben senkit, ne idegeníthesse el javait, hanem azok, mint egységes tömeg összegyűjtessenek és az összes hitelezők javára értékesíttessenek s a befolyó vételár az egyes hitelezők között követeléseik arányában osztassék fel. Az egész eljárás tulajdonkép céltalan, ha a hitelezők a közadósnak csupán belföldi javaiból nyerhetnek kielégítést, illetve ha a külföldön levő javak nem számíthatók a tömeghez, nem értékesíthetők és vételáruk nem osztható fel az összes hitelezők között, bármily országban laknak is azok. Ha nem ismerjük el a csőd univerzális jellegét és arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ugyanaz ellen az adós ellen minden államban, melyben vagyona van, külön csőd nyitandó, akkor a tömeg arányos felosztásának elve nem feltétlenül érvényesül és az eljárás is hosszadalmasabbá és bonyolultabbá válik. E kérdés rendezése tehát a nemzetközi forgalom nyilvánvaló érdeke. A nemzetközi kamarát az a törekvés vezérli tehát, hogy a csődjogban a területiség elvének helyébe az univerzalitás elve lépjen. Egy bírónak legyen tehát jurisdictió-ja a közadós minden, bármely államban található vagyonára vonatkozóan. Ha a csőduniverzalitás elve elismertetnék, felmerülne az a kérdés, hogy melyik állam bírósága lenne illetékes oly eset-