Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 7. szám - Juhász Andor
270 JUHÁSZ ANDOR. A táblák decentralizálása, a sommás eljárás reformja átalakította az akkori jogásznemzedéket. A fiatalság kezdett új disciplinákat is tanulni. Kezdett a jog- és törvénytudás a gyakorlat terén működő jogász fegyvere lenni, és «az öregurak» kezdettek a jogtudomány nagy problémáiba is belelátni. A régi bíráknak volt egy nagy erkölcsi értékük: igaz emberek voltak; az a bizonyos «táblabírói bölcseség», az élet higgadt és jóakaratú megítélése akkor is segített, ha a jogtétel hiányzott a bíró fegyvertárából. Ezzel szemben a fiatal juristák egy része jogtudományát akként vélte csillogtathatni, hogy az elébe terjesztett kérelem megtagadására kereste a megfelelő §-t, vagy kereste az alkalmat arra, hogy valamely konkrét ügy elbírálásánál eddig még általánosan nem ismert jogtételt domborítson ki és hogy ezt megtehesse, a tényállást sokszor átformálta. Ezek az ifjú jogtudósok gyakran kerültek ellentétbe a régi jog szülötteivel, akik sokszor nem éppen hízelgő módon nyilatkoztak róluk. Juhász Andort a kisiklástól megvédte elsősorban harmonikus egyénisége. Nem kereste a túlzásokat, szertelenségeket. Nem kereste a feltűnést. Nem befolyásoltatta magát pillanatnyi ötletek által. Mindenkor a másoknak jótakaró és az igazságot kereső ember varázsa áramlott belőle. Megóvta tudása is. Juhász Andor sokat tudott. Büntetőt épúgy, mint magánjogot. Különösen átfogók és mélyrehatók voltak azonban ismeretei a kereskedelmi jogi és váltójogi disciplinákban, úgyszintén a perjogban. Juhász Andor nemcsak tudott, hanem tanított is. Kassaiak beszélik, hogy érdekes volt, miként vezette be Juhász Andor nem csupán az ifjú nemzedéket, hanem különösen a már tanulni nem szerető öreg fiskálisokat részben az újabb kereskedelmi és kötelmi jogi ismeretek rejtélyeibe, részben pedig az új sommás eljárásba, melynek nem csupán elvei, de részletes intézkedései is az öreg fiskálisok ellenszenvével találkoztak. Érdekes volt látni, miként magyarázta meg egy-egy öregebb ügyvédnek a jogorvoslati eljárás, keresetváltoztatás, stb. rejtélyeit a nélkül, hogy az illető az oktatást észrevette volna.