Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 5-6. szám - Késedelmes jogérvényesítés és valorizáció

2Ó4 SZEMLE. szerint a valorizációra vezet, egyedül és kizárólag a pénzértéknek a; fyjlet létrejötte és teljesítése kö;h időben beállóit nagymérvű csökkenése. Nem lehetnek tehát helytállók azok az ítéletek, amelyek szerint a valorizálás előfeltétele a pénzadós késedelme vagy vétkessége stb. lenne; ennek a valorizálás előfeltételéhez, nincs semmi köze ; a késedelem, vétkesség stb. nem okozzák a pénzértékcsökkenést, ez beállott rajtunk kívül fekvő, vis majorként ható körülmények folytán. Ha még hozzájárul a késedelem, az a mértékre, a megállapítandó összegre fokozólag hat, de sohasem előfeltétele a valorizálásnak, ami abból is látható, hogy bíróságaink valorizálnak igen gyakran akkor is, mikor késedelem nem forog fenn. A vétkesség elemével való operálást pedig teljesen elhibázottnak és minden jogos indokot nélkülözőnek kell tekinteni. Mindezeknél fogva mint a valorizálás előfeltétele kizárólag a pénzértékcsökkenés fogadható el. 2. A valorizálás kezdőpontja nem lehet más, mint a pénzértékcsökkenés kezdőpontja ha a lejárat későbbi, akkor a lejárati. Ez már önként folyik abból, hogy a pénzértékcsökkenés kezdetével veszi kezdetét az a folyamat is, amelynél fogva a felek jogügyleti akarata — hogy t. 1. szolgáltatás és ellenszolgáltatás lehetőleg egyenlő értékű legyen — csakis a felértékelés segítségével valósítható meg. Minden más kezdőpont,, ú. m. keresetindítás, ítélethozatal stb. önkényesen megállapított határnapok, amelyek alig indokolhatók meg. ^. A valorizálás mértékénél pedig a következő irányelvek nem hagyhatók figyelmen kívül: A pénzügyi és gazdasági összeomlás ránk szakadt, mint akár egy földrengés. Azt a felek nem okozták, de el sem háríthatták. Elpusztult a nemzeti vagyonnak nagyobbik része, e mellett kiszámíthatatlan magánvagyon és jövedelem is. Senki sem volt képes vagyonát teljesen megmenteni: még a legkörültekintőbb páter familias és a leggondosabb kereskedő sem volt képes vagyonát és jövedelmét teljesen megmenteni. A lakosság túlnyomó része úgy áll, hogy egyiknek sincs ma oly vagyona vagy jövedelme, amely annyi aranykoronát reprezentálna, mint az összeomlás előtt. Ezért rendesen nem lehet a hitelezőt teljes valorizálásban részesíteni, mert ez íizt jelentené, hogy a pénzértékcsökkenés következményeit az adós egyedül köteles viselni, ami igazságtalan és méltánytalan. A hitelezőnél is veszített volna a pénz értékéből; ezért az egész országot és minden honpolgárát ért katasztrófánál fogva a hitelező is köteles a követeléséből engedni. Ezért a mérték csakis a méltányosság elvei szerint állapítandó meg, minden egyes eset körülményei külön-külön mérlegelendők gs megálla-