Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 5-6. szám - Késedelmes jogérvényesítés és valorizáció

IRODALOM. L'örganisaüon d'instituts Scientifiques á l'etraiiger. Par Étien ne de Csekey. Bibliotheca Hungarico^Estíca Instituti Litterarum Hungqrki Dorpatensis 2. Budapest: Athenaeum, KJ25. 14 p. Szerző, a dorpati egyetem professzora és a címben jelzett tudományos irftézet vezetője, rámutat arra, mily nagy fontossággal bír a nemzet szempontjából külföldön tudományos intézetek létesítése. Az érdek kettős: közvetlen, tudományos és közvetett, politikai. Leírja, milyennek kell lennie az ilyen intézetek munkakörének és munkatervének s végül ismerteti azokat a tudományos intézeteket, amelyeket a magyar állam létesített külföldi államokban. A megokoljsi kötelesség, mint a bizonyítékok szabod mérlegelésének korlátja, különös tekintettel a felülvizsgálat köbére. Irta: dr. Kauser Lipót budapesti ügyed. Budapest: Polit~er. ig2$. 51 l. Szerző fejtegetései a Pp. 270. és ^34. §-ai körül mozognak; ezeknek egybevetéséből jut arra a megállapításra, hogy míg egyrészt a törvény a címben jelzett kérdés tekintetében túlságosan szűkszavú, másrészt a bírói gyakorlat sem tud megnyugtató álláspontra jutni. Fejtegetéseit egy kúriai ítélethez fűzi,- amelynek egyik mondata így hangzik: «Az a kérdés pedig, hogy a felebbezési bíróság a tanú vallomását a szavahihetőség szempontjából miként mérlegelte, a felülvizsgálat körén kívül esik (Pp. 270. és ^34. §-ah» A könyv túlnyomó részét a konkrét eset ismertetése tölti ki s ez a könyv tudományos értéke szempontjából nem mondható előnynek. Szerző fejtegetései azonban, ha nem is mindig meggyőzőek, de legtöbbször érdekesek s ha nem is járnak mindig elvi magaslatokon, gyakran mutatnak rá a perjog olyan mélyen fekvő pontjaira, amelyeknek megvilágítása a filozófus-jogász legszebb feladatai közé számítana. Dr. Pethő Tibor: Váltójog. — Dr. Andreáns^ky István: A váltók illetéke. Tébe Könyvtár 7. sz.) A háború és a forradalmakat követő időkben egészen kb. 1924. év második feléig alig volt váltópraxis. Az újabb jogásznemzedék a váltót csak hírből ismeri. A gazdasági életben tavaly beállott fordulat, sajnos, ismét élénk váltópraxis kifejlődésére adott okot. Szükséges volt tehát a váltóra vonatkozó összeg alaki, anyagi és illetékszabályok célszerű egységes összefoglalása különösen a váltónovella (1925 : VIII. 53. §) apropójából annál is inkább, hogy tájékozást nyerjen a gyakorlati jogász vagy kereskedő a háborús és háborúutáni rendeletek útvesztőjében. Ezt a célt kívánták a szerzők munkájukkal szolgálni. Feladatukat kitűnően oldották meg. Könnyen kezelhető, minden sallang nélkül, gon-