Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 5-6. szám - Késedelmes jogérvényesítés és valorizáció
BÍRÓI GYAKORLAT. 247 ségének az elsőbíróság eleget tett s megállapításában sem iratellenesség, sem nyilvánvalóan helytelen ténybeli következtetés ki nem mutatható, a mérlegelés eredményeként megállapítható tényállás felülbírálásának nincs helye. (Kir. tábla 5. P. 6718/1924. és 863/1925.] Dr. Frigyes Béla. Békessersődési joggyakorlatunk az 1924. évben. Az előző évek vonatkozó gyakorlatát ismertető cikkemben (a Jogállam 1924 júniusi számában) említett okok (perfelfüggesztő rendeletek s a magyar bíróságok hatáskörét megszorító békeszerződési intézkedések) még fokozottabb mértékben érvényesültek az 1924. év folyamán s így bíróságaink nem foglalkozhattak számbajövő mértékben a trianoni szerződés értelmezésével. További akadálya lett ennek az Olaszországgal kötött egyezmény, mely az olasszá vált volt magyar és osztrák honosokkal szembeni relációkra is kiterjeszti a Vegyes Döntő Bíróság hatáskörét. Az 1924. évi döntvénytárakban közölt néhány idevágó érdekesebb határozatot a következőkben állítjuk össze: A Hiteljogi Döntvénytár XVII. kötet 65. lapján közölt P. VII. 5 527/1923. sz. kúriai ítélet igen beható és abszolúte meggyőző indokolással fejti ki, hogy a trianoni szerződés 231. cikke alá s így a Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal hatáskörébe nem vonható az a követelés, amely nem valamely régi pénztartozás teljesítésére, hanem a hitelező által jogtalanul visszatartott váltónak kiadására s esetleg a váltó egyenértékének bírói letétbehelyezésére irányul. Ugyanez az ítélet fejti ki, hőgy a magyar bíróságok eljárását nem korlátozhatja az a körülmény, hogy az alperesként perbevont, Magyarországon bejegyzett közkereseti társaság egyik tagja entente-állampolgár. A trianoni szerződés 234. cikkével kapcsolatos a budapesti ítélőtábla 7. P. 3800/1924. végzése (Perjogi Döntvénytár IX. köt. 84. lap), amely mellőzte a felfüggesztést egy olyan perben, amelyet egy cseh-szlovák felperes egy 1916-ban lejárt dollárkövetelés iránt indított a magyar alperes ellen. A kir. ítélőtábla megállapította ugyan, hogy a követelés a 254. cikk alá esik, mindamellett a 9590/1922. M. E. sz. rendelet értelmében mégsem látja a pert felfüggeszthetőnek, mert a felek megállapodása éppen dollárra, tehát valamely entente-pénzre szólt. A rendelet alkalmazása szempontjából a döntés kétségtelenül helyes. A döntés nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy egyéb