Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 5-6. szám - Késedelmes jogérvényesítés és valorizáció

BÍRÓI GYAKORLAT. hogy felperes kellő időben való fizetés esetén a koronaromlás következményeit magától teljesen távoltarthatta, pénzének értékét teljesen értékálló vagyonba fektetés által megőrizhette volna. Ezért megelégedni tartozik azzal, ha alperestől is csak az eredeti érték egy bizonyos hányadát kapja meg. Ez a gyakorlat, amelyet a tőzsdebíróság már több mint egy éve folytat, lényegileg megfelel annak az álláspontnak, amelyet e sorok írója közel két évvel ezelőtt megjelent tanulmányában fejtett ki behatóan.* Ugyanezen az elvi alapon, nevezetesen a\ általános, de mérsékelt s nem kártérítés gyanánt felfogott valorizálás alapján áll az azóta megjelent német birodalmi III. Steuernothverordnung, az 1924 májusi lengyelországi valorizációs rendelet, amely a magánjogi valorizáció problémájának eddig ismert legkimerítőbb szabályozását foglalja magában és — úgy vélem •— ezen megoldás felé való fokozatos közeledést mutat a magyar bírói gyakorlat fejlődésének iránya is. A valorizálás mértékére nézve a tőzsdebíróság gyakorlatában nem alakultak ki számszerűleg pontos szabályok vagy egyébként állandóan követett merev elvek. Bizonyos tendencia és törvényszerűség azonban a valorizálás mértéke tekintetében mégis felismerhető. Minél régibb a követelés, minél nagyobb volna a teljes valorizálást biztosító szorzószám, annál kisebb 0 o-át ítéli meg a tőzsdebíróság — ceteris paribus — a teljes aranyértéknek. Míg a valorizálás megengedhetősége kérdésében a jogcím közömbös, a valorizálás mértékét a jogcím befolyásolja. A vételárelőleget sem szokta ugyan a bíróság teljesen valorizálni (139/1923.), de lényegesen erősebben valorizálja az előleget, valamint az átvett áruk ki nem fizetett vételárát, mint a kártérítést. Ugyanaz az ítélet (247/1921.) a foglaló kétszeresének visszaadásában marasztalva az alperest, a felvett foglalót sokkal erősebben valorizálta, mjnt a büntetés jellegével bíró ráfizetendő foglalót. Mint a valorizálás mértékét csökkentő ok vétetett figyelembe, hogy a valorizálás kezdő napján jegyzett Zürichi árfolyam nem volt reális, nevezetesen a magyar korona akkori tényleges belső értékét lényegesen meghaladta (702, 923.), továbbá, hogy az árkülönbözet kiszámításánál alapul vett piaci ár a szerződési árnál az időközben bekövetkezett koronaromlás folytán volt lényegesen magasabb s így a vevő felperes e címen már inflációs nyereséghez jutott. (702/1923.) Egyáltalában mellőzte a bíróság a szerződésileg ki nem kötött valorizálást, amidőn az árkülönbözeti követelés keletkezése és az ítélethozatal * Szerző : A pénztartozások átértékelése (Jogt. Közi. 192j aug. i-iki s köv. számok). Jogállam. XXIV. évf. 5—6. füz. l6