Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 5-6. szám - Késedelmes jogérvényesítés és valorizáció

220 DE VÁGI JÓZSEF helyt és n#m vehető ki az ítéletből (illetve a leközölt részből', hogy peres vagy perenkívüli és közelebbről, milyen érvényesítésre gondolt a Kúria(HD. 1924, 120; HD. 1924, 11.). A keresetindítás néhol nem is, mint a szorgalmazás napja, hanem mint a követelés lejáratának napja szerepel (HD. 1924, 105, notabene : visszajáró előlegre nézve; HD. 1925, 1; KJ. 1924, 61 ; JK. 1925, 40.). Ugyanez a szempont lebeghetett a Kúria előtt, midőn a teljesítésre perlő felperes vevő által fizetendő vételárat a kereset beadásának napjától valorizálta (P. IV. 106/192], JK. 1924, 31.). Régebbi, a valorizációs praxis fejletlenebb korából származó döntések szerint a joga érvényesítésével késedelmes hitelező teljesen elveszítette valorizációs igényét (MD. 1923, 62, u. o. 63, u. o. 77, u. o. 100.). Viszont a valorizációnak ebből a kezdeti korszakából van olyan ítéletünk, amely a késedelmes perindításnak egyáltalán nem tulajdonít jelentőséget (MD. 192], 96 ). A mai praxis, amennyiben a késedelmes jogérvényesítésnek jelentőséget tulajdonít, úgy ezt rendszerint abban a formában teszi, hogy a késedelmesen perlő félnek csak azt az értékcsökkenést ítéli oda, amelyet J- eredeti névértékben megmaradt papirkoronaöss^eg a keresetindítás óta szenvedett. KJ. 1924, 25; u. o. . 107; P. IV. 1602/1924; JK. 1924, 144; P. II. 1380 1924, u. o. 188; P. IV. 1634/1924, u. o. 1925, 31 ; P. II. 5870, 1924, u. o. 19; HD. 1924, 120; P. VI. JÓI 2 1924; MD. 1925, 9. jegyz.) Van ítélet, amely még a keresetindítás óta-beállott pénzromlásnak is csak 50%-át ítéli meg (P. VI. 212 1924; JK. 1924, 183.) míg az V. tanács egy ítélete (2175/1924, JK. 1^24, 183.) szerint a késedelmes perindításnak csupán az a hatása, hogy a felperes az eges% (tehát nem csupán a keresetbeadás óta előállott valorizációs különbözet 50%-át veszíti el. Viszont: ha a keresetindításig a korona javult: a Kúria csak az eredeti iaz adott esetben a visszajáró vételár lefizetésekori zürichi kurzuson valorizál (HD. 192^, 4.1. A Kúriának ez a döntése az identitási elmélet szempontjából helyes, de nem a Kúria által elfoglalt kártérítési szemlélet nézőszögéből. Van olyan ítélet is, amely a keresetbeadás előtti időből, prejudiciális per jogerős befejezésétől valorizál 'HD. 192;. 9; a KJ. 192$, 28.) alatti ítélet a kár felmerültétől, tehát szintén a keresetbeadásakor előtti időből valorizál. Ha a felperes a valorizációs kérelmet nem a keresetben, hanem csak a per során később terjeszti elő, úgy nem a keresetbeadás napja, hanem a kérelem előterjesztésének a napja irányadó. (KJ. 1924, 127, u. o. 192$, 27; P. II. 2817 1924. u. o. 3 5 ; P. IV. 4782/1923 ; JK. 1924, 13 5.1, az alperesek csak akkor