Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - Kornis Gyula történetfilozófiája [könyvismertetés]

IRODALOM. •73 nek a történetre való alkalmazása és három ágazatra oszlik: i. a történelem tudományelméletére. 2. a történet metafizikájára és 3. a történet értékelméletére. A történelem tudományelméletének eredménye Komis-nál az, hogy a történeti megismerés — mint az idegen lelki élet minden megismerése — analógiás beleélés és következtetés útján megy végbe. Ennek a résznek legfontosabb kérdése, hogy van-e objektív történelmi ismeret? Kornis válasza meglehetősen ingadozó. Kijelenti ugyan, hogy a két szélső — a dogmatikus és szkeptikus felfogás között — a történelmi kriticizmus álláspontjára kell helyezkedni, de a történelmi megismerés számos akadálya (források hiánya vagy megbízhatatlansága, a történész szubjektivitása: forrásíró tudata, történetíró tudata és kortudata) végre is a szkeptikus álláspontra hajlamosítja : «a történettudomány végleg érvényes eredményekre, objektív igazságokra nem tud szert tenni*. Egy encyklopedikus történelmi mű élén ez az Ignorabimus-szerű <tétel különösen hat. A jogásznak arra kell gondolnia, hogy ezek szerint a perben a tényállás objektív megállapítása lehetetlen volna. A történet metafizikája részletesen foglalkozik a történeti tényezőkkel és a jelentőségüket egyoldalúan túlzó különböző elméletekkel. Amit Komis a természeti (földrajzi és faji), az individuális és szociális pszichológiai tényezőkről, a kultúráról, mint történeti tényezőről és ezek kapcsán az individualisztikus és kollektivisztikus, politikai és kultúrtörténeti, ideológiai és materialisztikus történetfelfogásról elmond, az művének legcsiszoltabb része. Komis szerint az egész emberiség szolidaritásának eszméje, a humanitás eszméje az emberi történet legsajátosabb benső értelme. Azonban mégis minden kultúra lényegében nemzeti kultúra; az úgynevezett világkultúra pedig csak vértelen absztrakció. Itt ismét sajátságosan hat Kornis határozatlansága. Vagy valóban az emberi történet legsajátosabb benső értelme a humanitás eszméje és akkor a világkultúra nem lehet vértelen absztrakció; vagy pedig arra a sajátos eredményre bukkanunk Karnissal, hogy az emberi történet legbensőbb értelme egy vértelen absztrakció. Ki ne gondolna itt arra az erőfeszítésre, amelyet a jogfilozófia az államfeletti jog (nemzetközi jogi fogalmának az állami szuverénitás fogalmával való összeegyeztetésére fordít? A történet értékelmélete Kornis szerint kénytelen abszolút értékeket feltételezni (igazság, jóság, szépség), amelyeken a történeti haladást mérheti. Az érték gyökerei irracionálisak: az érték megélhető, de nem bizonyítható. Amint van színvakság, úgy van értékvakság is. Ezért az értékelméleti relativizmus és