Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - A jog fogalmáról [könyvismertetés]

i7o IRODALOM. jellegűek általában véve kikényszeríttetnek az illető társadalom legfőbb hatalma által, továbbra is kikényszerítendők (kikényszerítésüket általában helyesli I, akkor eljutunk az aktív jogfogalomhoz s aktív jogtudathoz, mint a dogmatikus jogfogalom és jogtudat minősített fajaihoz. Megjegyezzük, hogy sem a dogmatikus, sem az aktív jogfogalom nem realisztikus fogalom, — nem a valóság megismeré sére irányul; — mindkettőben értékelő s amellett transcendens elemek is foglaltatnak. (Valamely szabálynak kikényszerítettsége nem tekinthető valóságnak, ténynek; tény csak az lehet, hogy valamely szabálynak a tudata az embereket bizonyos magatartásra indítja. I b) A jogszociológus viszont megállapítja, hogy valamely társadalom tagjaiban minő jogtudat él vagyis a társadalom tagjainak tudatában laktualiter vagy potencialiter) mely szabályok tekintetnek olyan jellegűeknek, amily jellegű szabályok a társadalom legfőbb hatalma által általában véve kikényszeríttetnek, vagy ki is kényszerítendők. A szociológus szempontjából tehát a jog csak mint jogtudat, — v^gyis mint a fent körülírt jellegűnek tekintett szabályoknak a tudata létezik; — megkülönböztetve e részben is a merőben dogmatikus és az aktív jogtudatot, — más szempontból pedig az egyéni és a társadalom szélesebb csoportjaira kiterjedő jogtudatot. (Itt azután további különböztetések tehetők a bizonyos szabályokra vonatkozó jogtudat alanyainak aránylagos száma és hatalmi helyzete szempontjából.) c) A fentiekben használt «szabály» kitétel az értékítéleteknek (értékelő tételekneki egy nemét jelenti. A jogi gondolkodás elemzése nem zárkózhatik el annak elismerése elől, hogy a jogosság vagy jogtalanság megállapítása lényegileg: értékelés. Ha ugyanaz a jogrendszer, — pl. valamely árú behozatalát óhajtván kizárni, — az illető árú importját egyszer megengedi, de 300% értékvámmal sújtja, — másszor pedig eltiltja, de csupán }oo0,o értékbírság terhe mellett, — úgy az azonos jogalkotási célzat és az azonos jogkövetkezmény és gazdasági horderő mellett is a jogi gondolkodás élesen el fogja határolni a két esetet: amott megengedettség, itt pedig a jogrend általi rosszaltság forog fenn. Az értékelésben három kategória lehetséges: a jó, a (valamely értékmérő szempontjából) közömbös és a rossz. Ehhez képest a jogszabály is valamit vagy jónak, kívánatosnak minősíthet (aránylag ritka eset; a Darvai által említett «Indizierung» idetartozikI, — vagy közömbösnek (megengedettnek), — vagy pedig rossznak, tilosnak. (A jogparancs is az utóbbi kategóriába