Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - A jog fogalmáról [könyvismertetés]

IRODALOM. '67 Míg a többi jogbölcseleti író főleg csak a jognak az egyéb társadalmi szabályoktól való fogalmi elválasztására (a differencia specifica kifejtésére) helyezi a súlyt s a genus proximumnak a normának, stb,) közelebbi vizsgálatával kevésbé törődik, — addig Darvai ezen genus proximum fogalmi elemzésével s a legelemibb ontológiai fogalmakig való visszavezetésével is behatóan foglalkozik. a) A jogot (az ú. n. pozitív tárgyi jogot értve e szón'i «pluralisztikusan» fogja fel, — rámutatva arra, hogy a jogban, mint a jogszabályok összességében, többrendbeli egységek foglaltatnak, nevezetesen normák (jogi parancsoki, — tilalmak, — ajánlások («Indizierung» ; pl. ha az állam kívánatosnak minősít s megjutalmaz bizonyos magatartásokat, anélkül, hogy azokat egyenesen előírná), — megengedések («Gewáhrung»), — felhatalmazások («Ermáchtigung», az alanyi jognak nevezett hatalmat megadó szabályok). E különböző egységek közül szerzőnk legbehatóbban a normával foglalkozik. Utóbbi az előírásnak (Vorschrift) egyik neme. Minden előírás valamily fajta szükségességet jelent (klauzális, teleologikus, logikai, természettörvényi); az ethikai szükségességet jelenti a norma. Ontologiailag a «Norm» s általában a «Vorschrift» «Zwischengegenstand»-ja a «Normierung»-nak, illetve a «Vorschreiben»-nek, mint intelligibilis folyamatnak. A jogi norma a «relatív» normák közé tartozik, vagyis az előírt cselekvés szükségessége csak abban 5áll, hogy «ellenesetben» bizonyos «Übel» állana be, azaz a norma «címzettjeire*) nézve bizonyos «imminencia» jelentkezik. (Ily relatív normát valamely élettelen tárgy is megszabhat, pl. a vihar, a közelgő villamos, sziklaomlás részéről «gesetzt» norma az, hogy a kitérés, menekülés szükséges.) A jogot alkotó normák és fentemlített egyéb egységek közös fogalmi jegye, egyszóval a jogszabályok genus proximuma általában a következő : azon intelligibilis mem szemléletes) folyamatok «Zwischengegenstandjai», melyek az «introtentio» és «intentio» közti átmenetként fordulnak az emberekhez, mint szabadon cselekvő, gondolkodó lényekhez. A Darvai által alkotott vagy továbbfejlesztett terminus technikus-ok értelmének részletes kifejtésére itt nincs terünk. Megemlítjük azonban, hogy «Zwischengegenstand» pl. a parancs, az engedély, a séta, a hang — a parancsolás, megengedés, sétálás, hangzás folyamatához képest. Az' «intentio», miként Husserlnél, a tudatfolyamatoknak azon sajátságát jelenti, hogy idegen dolgokra irányulván, azokat eszmeileg magukban foglalhatják, pl. az oroszlán elképzelése az oroszlánt. Az «introtentio» pedig valamely folyamatnak egy más jelenséggel való speciális reális össze-