Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk az 1924. évben

BÍRÓI GYAKORLAT. ,65 gyoni romlása esetén állapíttatik meg. Elegendő az ár ((lényeges*) eltolódása és a «szembeötlő» aránytalanság is. ilyennek minősítette ezidén a Kúria már a 30, sőt 23%-os áremelkedést is. ÍHd. 62. és 66.! Gazdasági lehetetlenülés pénzfizetési kötelezettséggel szemben nem érvényesíthető, mert a Kúria szerint a vevő a vételár idejében való megfizetéséhez szükséges fizetési eszközöket rendelkezésre tartani köteles. (K. 1396/1924. Hdt. 129. és IV. 1315/1924. K. J. 112.)1 A vételre vonatkozó egyéb határozatok, úgymint az ezidei joggyakorlat általában véve valorizáció2 körül forognak. Jogi lapjaink az e tárgyú összes határozatokat közlik és így ezidei anyaguk oly nagy terjedelmű, hogy inkább a főbb elvek összefoglalására, mint e nehezen áttekinthető anyag közlésére kell törekednünk. E mellett a határozatokban a kellő egységesség és az elvi következetesség hiányzik. A bíró természerűleg az adott esetet akarja méltányosan megoldani, úgy hogy mindkét fél jogos érdekét vegye tekintetbe, de a megokolás körül néha oly általánosításokba esik, mely más esetekben épp ellenkező eredményre vezetne. Eltért a Kúria attól az álláspontjától, hogy egyáltalán nem valorizál, de nem jutott el odáig sem, hogy a valorizációt szabálynak jelentse ki, melytől csak kivételesen méltánylandó esetekben tér el. Hangsúlyozza, mint előfeltételt a vétkes késedelmet (K. VII. 6987/1923. Hdt. 115., 5495. K. J. 71. és a vételárleszállítás valorizációjánál: K. VII. 683, 1924. K. J. 1 26. és viszont valorizál akkor is, midőn késedelemről egyáltalán nem lehet szó. A kapott vételárat kölcsönös elállás esetén az eladó felajánlani vagy bírói letétbe helyezni köteles és ha ezt elmulasztotta, valorizáltan marasztalandó. (K. IV. 4424, 1924. Hdt. 117. részben ellenkező VII. 5444/1923. Hdt. 105.) Ha azonban az ügylet a vevő hibájából nem megy teljesítésbe, a visszajáró vételár valorizálását nem kérheti (K. J. 88.). A jó erkölcsökbe ütköző ügyletre felvett összeget a Kúria VII. tanácsa valorizálatlanul téríti vissza (VII. 3090/924.). Míg a IV. tanács ebben az esetben is az integrum restitutio alapján valorizál (IV. 1 130, 1924. Já. 1925. 135. 1.). Vitás a valorizáció mértéke is; a zürichi kurzus merev alkalmazása többször igazságtalanságra vezetett és a tőzsdebíróság az összes körülménveK' tekintetbe vételével ((individualizáltán valo1 E határozat ellen Kömg: Valutakövetelések devalorizációja (K. J. IJI. 1.) ; szerinte a cseh korona értékemelkedése folytán a cseh koronában megállapított vételár leszállítandó. 2 L. Blau György Valorizáció 1924-es Joggyakorlatunkban 1925. és a folyóiratainkban megjelent értekezéseket, így különösen Já. 9?., 51?., $52., 357., 467. és 491. I. Kj. 1. és j. 2$. évi 1 — 5. füzet Jtk. 9. 19., 26., lói., 187. 1.