Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - A fogadós [vendégfogadós, szállodás] felelősségéről szóló törvényhez

A FOGADÓS FELELŐSSÉGÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYHEZ. I 5 7 tekén generaliter enyhítés történik az eddigi gyakorlattal szemben. A bizottsági tárgyalás alkalmával mégis szükségesnek tartották, hogy a megkülönböztetést megtegyék. Nehéz u. i. annak ellenőrzése, hogy a vendég hozotté magával készpénzt, ékszert és értékpapírt s ha igen, mennyit. És nehéz az ilyen könnyen eltüntethető dolgok megőrzéséről gondoskodni, ha a fogadósnak át nem adattak. A bizottsági szöveg szerint tehát, ha a behozott drágaságok iooo K értéket meghaladnak, a fogadós ezekért csak akkor felel, ha ezek a dolgok, mint ilyenek, megőrzés végett általa átvétettek, vagy a vendégtől a kívánt őrizetbevételt megtagadta, vagy a kár tekintetében őt, vagy háznépének vagy személyzetének tagját vétkesség terheli. A drágaságok esetében tehát, — amennyiben a fogadós a tárgyat át nem vette, vagy az átvételt meg nem tagadta — a bizonyítási teher áthárul a vendégre. A szövegezés nem a legsikerültebb, mert új terminológiát használ, de «a vétkesség terheli», sem akar mást mondani, mint a «fel (nem) róható», mert itt ugyanazon fogalomról van szó s a lényeg a bizonyítási teher áthárításán van. A fogadós felelősségéről szóló törvény javaslata még tovább ment, mint a Bsz., amennyiben nemcsak hogy a 3. §-ban fenntartja a drágaságok esetére a bizonyítási tehernek a vendégre való áthárítását, hanem kiterjeszti ezt, amennyiben drágaságokra nézve minden értékbeli korlátozás nélkül érvényesül ez a szabály. De itt sem áll meg, hanem 2. §-ában kimondja, hogy a fogadós minden egyes vendégnek az 1. § alapján * legfeljebb a vendég által fizetett napi szobabér 50-szereséig felel. Nagyobb összeg erejéig csak úgy, ha a dolgot, minőségét ismerve, kifejezetten megőrzés végett átvette, vagy ha a kár tekintetében őt, háznépének vagy személyzetének tagját vétkesség terheli. Ezen módosított az igazságügyi bizottság (és mivel a nemzetgyűlés a javaslatot vita nélkül fogadta el, ez lett a végleges törvényszöveg is), amennyiben az általános felelősség határát a szobabér 100-szorosára emelte; felvette továbbá azt is, hogy kell, hogy a megőrzés végett átvett dolog mennyiségét is ismerje a fogadós, végül, hogy a fogadós az általános felelősségnél nagyobb mértékben felel akkor is, ha «a vendég nagyobb összeg iránti követelését a fogadóssal szemben, nyomban a megérkezéskor írásban közölte». Már a Bsz. 1496. §-nál kifogásoltuk a kettős terminológiát. Sokkal súlyosabb a kettős terminológiából előállható ve* Az 1. § azonos a Bsz., illetve P. T. II. tervezetének fent ismertetett általános szabályával.