Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - A felülvizsgálati bíróság feloldó végzésének joghatálya

SZEMLE. — Ajándékozás-e a\ önkéntes valorizálás í A német Reichs­finanzhof kimondotta, hogy - - nem! Kimondta, hogy ha égy részvénytársaság 1918 január 1. előtt kamatozó adósleveleket bocsátott ki és a III. Steuernotverordnung életbelépte után azok tulajdonosainak, anélkül, hogy azok bárminő ellenszolgáltatásra is kötelezték volna magukat, az előírt 15%-osnál magasabb fokú valorizációt biztosított — ebben a tényben adóköteles ajándé­kozás nem rejlik, ha az ily módon biztosított összeg az egész aranymárka-összeget, vagyis a 100%-os valorizációt nem haladja meg. A valorizáció nem egyéb, mint egy fennálló, a kereshető­séget nélkülöző, vagyis: naturális obligaciónak a kielégítése. Hivatkozik a Reichsfinanzhof arra is, hogy ez megfelel az álta­lános felfogásnak is. (DJZ. 192*., 2.) F. B. — Dr. Gábor Gyula: A numerus clausus és a ^sidó egye­tem című tanulmányában szerző fejtegeti a numerus clausus intézményének keletkezése történetét, viszonyát a magyar köz­jogi tételes szabályokhoz és eddigi hatását a magyar főiskolai élet fejlődésére. Rámutat a vonatkozó törvény pongyolaságára, s mert a törvény a nemzethúség és erkölcsiség tekintetében megbízhatatlan elemek kizárását egybekapcsolja az egyetemi hallgatóságnak faj és nemzetiség tekintetében való kontingentá­lásával, noha a kizárás újabb törvényes rendelkezés nélkül is magától értetődő és eddig is gyakorolt követelménye volt. Ki­fejti szerző, hogy a törvény, a létszámkorlátozás céljául az alapos kiképzés biztosítását jelöli meg, pedig a megfogyatkozott Magyar­ország ifjúságának a közgazdasági egyetemmel még meg is sza­porodott főiskolái legalább ^olyan alapos kiképzést nyújthatná­nak, mint a háború előtt. Erveket sorakoztat fel szerző annak kimutatására, hogy az új törvény szembehelyezkedik a közép­iskolai törvénnyel, amely az érettségi bizonyítvány birtokosának jogot biztosít a főiskola látogatására és ellentmond a nemzeti­ségi egyenjogúság tárgyában megalkotott alaptörvénynek, ameny­nyiben megtöri a politikai tekintetben egységes magyar nemzet gondolatát. Kifejti érdekes érvekkel, hogy a kontingentálás ((nép­fajok vagy nemzetiségek* alapján nem vihető keresztül, mert e két felosztási alap egymást keresztezik és mert törvényes alapon meg nem határozhatni, ki melyik népfajhoz tartozik, a nemzeti­séghez tartozásnak pedig egyedüli törvényes ismérve az anya­nyelv, amelynek alapján a zsidó legtúlnyomóbb része a magyar nemzetiséghez (nemzethez) tartozik.

Next

/
Thumbnails
Contents