Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - A Kúria joggyakorlata a szolgálati viszony kérdéseiben. 1. [r.]

D? GALLIA BÉLA IV. Azonnali hatályú elbocsátás és kilépés esetei. Az üzemvezető kezelése alatt állott anyagraktárban hiány jelentkezett. A Kúria ezt az elbocsátás jogos okának fogadta el, mert az üzemvezető a felügyeletére bízott anyagraktár kezelése körül, ha nem is a munkaadó megkárosítására irányuló szándékos cselekvőséget, de az őt terhelő ellenőrzési kötelességre vonatkozólag a bizalmi állásával járó munkakör elhanyagolásában nyilvánuló olyan nagyfokú gondatlanságot s ezzel mulasztást ismert fel, amely az ebből kifolyólag beálló esélyek miatt a bizalmi állással való visszaélés ismérveit magában foglalja és ezzel a főnök érdekeit veszélyeztette. (1924 márc. 2 1. P. II. 1088/1923.) A felmondás nélküli elbocsátás joga a munkaadót csupán az i884:XVII. tc. 94. §-ában és 34424/1919. M. E. sz. rendelet 8. §-ában felsorolt esetekben illeti. A többi alkalmazottnak az a kijelentése, hogy alkalmazott társukkal együtt szolgálni nem akarnak, — ha ez nem a most felsorolt okokból történt, — nem ad jogot a munkaadónak, hogy alkalmazottját felmondás nélkül, azonnali hatállyal elbocsássa, hanem csak arra, hogy neki a szolgálatot felmondja és ha szolgálatát többé igénybe nem veheti, őt a törvényes kárpótlásban részesítse. Ha a munkaadó az elbocsátásra okot adó magatartást az elbocsátáskor általánosságban megjelöli, annak ténybeli alapjait a perben is felhozhatja és bizonyíthatja. Az alkalmazottnak anyagi helyzete javítására irányuló törekvése, ha az nem tilos úton nyer kifejezést, nem tartozik a munkaadót károsító cselekmények közé. (1924 jan. 30. P. II. 7502/1922.) Ugyanaz a vezérigazgató, — ki felperes (szintén igazgató) ellen azért is kérte a házi vizsgálat elrendelését, mert ez utóbbi katonai felmentési ügyekben pénzt fogadott el, — néhány nappal felperes elbocsátása után bíróság előtt kijelentette, hogy meggyőződve arról, miként felperes a felvett pénzből magának semmit meg nem tartott, az utóbbi szerepét tisztázottnak látja és őt rehabilitáló nyilatkozatot tett; a munkaadó rt. a tényállás ily alakulása mellett nem tekinthette felperesnek azt az eljárását, hogy a vállalat tisztviselői felmentésének kisürgetésére szolgáló költségeket és díjakat átvett és tovább adott, olyannak, mely a bizalommal való visszaélést és az üzlet érdekeinek veszélyeztetését megállapítaná. (1924 április 3. P. II. 5960/1922. Nem tekintette a Kúria azonnali hatályú elbocsátás jogos okának azt, midőn a vezérigazgató a vidéki telep igazgatóját ellene felmerült többrendbeli panasz elintézése végett a központi irodába rendelvén, őt ott személyes sértésekkel illette és a tár-