Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - A bírói függetlenség. 2. [r.]

92 VARGHA FERENC ami szükségképpen a bíró egyéni cognitiójának fokozatos szűkítését, összezsugorítását s függetlenségének lesorvasztását jelenti az értékelés terén. V. Miután a törvények az anyagi igazság érdekében oly nagy és körültekintő gondossággal bástyázzák körül a bírói függetlenséget s oly sui generis a bírói hatalom, fölvetődik az a kérdés, hogy a bíró ítélete s eljárása alávethető-e a kritikának vagy sem. A nemrégiben lezajlott szenzációs bűnpörök egyikével kapcsolatosan merül föl ez a kérdés; az kétségtelen, hogy kultúrállamban s társadalomban, ahol a szabadságjogokat tiszteletben tartják, a kritika joga mindenkit megillet közérdekű ügyekben; miután pedig a bíráskodás az államhatalom egyik legfontosabb működése, természetes, hogy az is tárgya lehet a kritikának. A kritikának azonban, mint minden szabadságjognak, határai vannak, s a kellő határokon belől is lehet a kritika illetékes vagy illetéktelen; hatályos és hatálytalan, a szerint, hogy kitől származik az s mi annak a tárgya. A vitás konkrét jogkérdésre egyedüli kompetens és joghatályos kritika a perorvoslat, ami felett dönt a felsőfokú bíróság. De ettől eltekintve a szaklapok működésének legjava része is a kritikában merül ki; ez, habár a konkrét ügyre nem is hatályos, de föltétlenül jogos és kompetens kritika, ami az eszmék kicserélődése s súrlódása révén nagyban előmozdítja a jog- s törvényalkalmazás fejlődését s tökéletesedését. Csak gondoljunk arra, hogy mily sivár s értékteien volna a jog fejlődése, ha a szakirodalom s szaksajtó élénk kritikával nem kisérné a judikaturát. Ha megszűnnék és elnémulna a szaksajtó kritikája, a bírói jog csak a perorvoslatokból meríthetne kritikát, ami nagyon szegényes volna, mert hiányoznék belőle a nyilvánosság, ki volna kapcsolva a discussio, s kizárólag a konkrét kérdést tárgyalná, tehát elvi, tudományos magaslatra nem emelkednék. A szakkritika kikapcsolódása esetén a bírói jogból ki volna zárva az eszmék, gondolatok, jogi értékelések kölcsönös kicserélődése, e nélkül pedig a szellemi élet terén