Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 2. szám - A képviselők felelőtlensége. 2. r.

A KÉPVISELŐK FELELŐTLENSÉGE. célzó taktika. Ez pedig kormányok, pártok s korszakok szerint folyton változik. Tudósok azonban szépen meghatározták már számtalanszor elméletileg a politikát, mely meghatározások közül csak egyet említek föl, a Moór Gyuláét, a ki igen tartalmas, élvezetes és tanulságos jogfilozófiai művében azt mondja, hogy: «A napi politika semmi egyéb, mint a fennálló jogintézményeknek és jogállapotoknak a kritikája s egyúttal helyesebb jog létrehozására irányuló törekvés. — — — A jogalkotás és törvényhozás tehát a helyes fog problémájával állandó és szoros érintkezésben áll* Micsoda haszna volna az államnak, társadalomnak, kulíúrfejlődésnek s az egész emberiségnek abból, ha a parlamentek tárgyalótermében mindenütt ez a mottó ékeskednék, mint kategorikus imperativus. Ha csak a jogintézményekre s a javaslatokra szorítkoznék a vita, — s ha a szónokok önuralma, belátása s egy csöpp altruizmusa mással nem foglalkoznék, mint a törvényjavaslatok célszerűségével, hasznosságával, annak helyességével s belátható társadalmi kauzalitásával: társadalmilag hasznos, jó törvényeink volnának s a parlamentek egész évi penzumukat a legalaposabb s legszakszerűbb munkával is egykét hónap alatt elvégeznék. Persze ez lehetetlen és utópia, mert a jelenkori politikai mentalitás és etika s a mai kultúrviszonyok nem képesek befogadni a társadalmi életet igazgató parlamenti mechanizmusba a gondolkozás és etika ökonómiai törvényét. b) A parlamenti logomachiának s minden kérdésben az önző pártérdek homloktérbe állításának az a következménye, hogy a javaslatok szakszerű megvitatása teljesen háttérbe szorul. Parlamenti tárgyalásoknál korántsem a javaslat fontossága vagy a társadalom érdeke a döntő, hanem az, hogy mennyi pártpolitikai fegyver kovácsolható a szőnyegen levő javaslatból. A legfontosabb javaslatokból ily módon minden szakszerű parla* Moór Grula: Bevezetés a jogfilozófiába. 22. lap.