Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 2. szám - A képviselők felelőtlensége. 2. r.

A KÉPVISELŐK FELELŐTLENSÉGE. 69 Az a kétségbeejtő nagy szóáradat, ami általában mindenhol a parlamentárizmust jellemzi, csak elenyésző apró kis részében szolgálja a logikai meggyőzés célját, óriási részében a törvényjavaslattal semmi összefüggésben nem levő többnyire üres, tartalmatlan logomachia az, melynek célja vagy a — többnyire értéktelen, vagy csekély értékű — egyének minden áron való érvényesülése, vagy a pártpolitika alátámasztása, vagy oly eredmények elérése, melyek a bevallott célok keretén kívül . állanak s csupán sejthetők, de valójában a szószátyár képviselő titkos lelki rugói közt örökre ismeretlenül maradnak. Ha a parlamenti vitákat, általában az egész vonalon, ahol parlamentarizmus van, összehasonlítjuk a gondolkozás, akarás s cselekvés ökonómiai törvényének gyakorlati érvényesülésével, a politikán kívül áiló társadalomban s magánéletben mindenütt szinte megdöbbenünk azon a kiáltó és szöges ellentéten, ami ezen a téren a parlament működése s az azon kívül álló közés magánéleti tevékenység közt észlelhető. Az utókor bizonyára azt fogja mondani, hogy a XX. század mentalitása az ökonomikus s logikai gondolkozás szempontjából olyan volt a parlamentáris életben, mint a tapasztalatlan kis gyermeké, a ki a célszerűt a célszerűtlentől, a helyest a helytelentől, a jót a rossztól, a társadalmi erkölcsöst az erkölcstelentől nem volt képes megkülönböztetni s tisztán önző ösztöneinek szűk körében élt. Mert a társadalmi és egyéni életben, a köz- és magántevékenységben mindenütt az ökonomikus gondolkozás, akarás és cselekvés elve uralkodik többékevésbbé, kivéve a parlamentet, ahol a politikai vagy más szóval hatalmi érdek megöli a logikát, az ökonomikus cselekvést, a jót és hasznost, épúgy mint a célszerűt, igazságost, erkölcsöst egyaránt. Minden, ami hasznos, célszerű s kultúrfejlesztő volna, belefullad a pártpolitika antiteleologikus üres szóáradatába. Ezen a ponton kétségtelenül nagy társadalmi és erkölcsi