Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 2. szám - A képviselők felelőtlensége. 2. r.

64 VARGHA FERENC rólag a históriai módszer segélyével akarta a «felelőtlenség* elvének helyességét és célszerűségét megmagyarázni. Azonban helytelen módszert választott, mert a történelem statikáját vette alapul a dinamikai módszer helyett. Az pedig a régi hagyományok vak és szolgai utánzását jelenti s szemet huny a történelmi módszer dinamikája előtt, vagyis azt az alaptételt mellőzi, mely szerint a történeti módszer nem a szilárd, nem az állandóság, s nem a változhatatlan singuláris jelenség megjelölése, hanem a történeti jelenségek keletkezésének, fejlődésének s azok szoros kauzális összefüggésének tanulmányozásában, az örökös történés megfigyelésében s a megfigyelés értékesítésében áll. De a legnagyobb hibája Jellineknek s az 1867-iki országgyűlésnek abban van, hogy a helytelen statikai históriai módszert is tévesen és a jogtörténeti adatokkal teljesen ellentétben alkalmazta, mert — amint kifejtettem — régi törvényeink nem a felelőtlenséget, hanem a képviselők szólásszabadságát akarták biztosítani. Ez a két fogalom pedig teljesen disparát s különböző tartalommal bír. Miután a felelőtlenség problémája az első büntetőjogi javaslat 16. §-ával szőnyegre került, kérdésünkkel kapcsolatosan aktuális annak megvizsgálása — amit mellőzött az 1867-iki országgyűlés — h°gy mily viszonyban van a szabad kritika a felelőtlenséggel; s a felelőtlenség talaján, vagyis a kriminalitás területén mozgó szólásszabadság s kritika mily kollektív psychologiai jelentőséggel bír? Mindjárt kijelenthetjük, hogy a tárgyilagos kritika semmiféle viszonyban sincs a felelőtlenséggel. Mert az ilyen bírálat a felelősségre nézve teljesen közömbös; azt nem érinti s nem is érintheti tartalmánál fogva, mert a felelősség föltétele valamely szabályban gyökerező kötelesség megsértése. Akár a jog, akár az erkölcs, akár a konvenció állítson is fel valamely magaviseleti szabályt, arra vonatkozólag a felelősség kérdése csak akkor merülhet föl, ha magaviseletünk a szabályba ütközik. Hangsúlyozni kívánom azonban a «tárgyilagos kritikátV,