Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 9-10. szám - A magánalkalmazottak szolgálati viszonyát szabályozó törvényjavaslat előadói tervezetéhez

BÍRÓI GYAKORLAT. 487 derelinquált részvénytársaságok igazgatósági tagjait, sőt az sem, hogy néhány cégbíró idejét valóságban nem létező részvénytársaságok ügyeivel töltse be. Nyilvánvaló, hogy törvénykezési, vagy közigazgatási jellegű intézkedésnek kellene történnie az ilyen cserbenhagyott részvénytársaságokra vonatkozólag. Valami olyasmire gondolunk, ahogy azt a külföldi részvénytársaságok itteni képviseleteivel szemben a K. T. 217. §-a szabályozza. Ezeknek törlését ugyanis bárki kívánatára a törvényszék elrendelheti. Van is példa arra, hogy a budapesti kir. Törvényszék a külföldi részvénytársaság itteni képviseletének törlését a K. T. 217. § 2. pontja alapján elrendelte annak alapján, hogy nem tett eleget az illető képviselet a kötelező bejelentéseknek. Miért ne lehetne hasonló eljárást foganatosítani azon részvénytársaságokkal szemben, amelyek nem külföldiek, hanem hazaiak, de épp úgy nem tesznek eleget a törvény követelményeinek és épp úgy nem élnek alakilag, mint a külföldi részvénytársaság itteni képviselője? El tudunk képzelni más megoldásokat is: pl. törlést a céghivatal által eszközlendő felhívási eljárás alapján, mely esetleg a csődeljárásra hasonlít vagy feloszlatást a Pénzintézeti Központ vizsgálata és jelentése alapján. Sok más mód is lehet, de valamit tenni immár okvetlen kell. A cégbíróság nagy munkatömegtől szabadulna, ha az ilyen tets^életet élő részvénytársaságoktól szabadulna. És megkönnyeb bülés volna valamelyes megoldás azok a szerencsétlenek számára, akik annak idején részvénytársasági igazgatósági tagokul választattak meg és most szabadulni nem tudnak e tisztségtől. Még azt is meg kell jegyeznünk, hogy számos részvénytársaság évek vagy évtizedek előtt felszámolásba ment át, de máig sem került végfeloszlásra és törlésre. A felszámolók derelinquálták e részvénytársaságokat, elhaltak, elköltöztek, vagy pedig teljesen tehetetlenül állanak, mert a részvénytársaságnak semmiféle vagyona nincsen és a felszámoló nem hajlandó, de nem is kötelezhető arra, hogy a részvénytársaság alaki életével járó milliós kiadásokat fedezze. És még egy más kérdést is itt említhetünk meg: mi történjék az olyan részvénytársasággal, melynek tartozásai nincsenek, de nincsen annyi vagyona, hogy fedezze az életműködéssel járó terheket? Egy részvénytársaság megalakult 200,000 korona alaptőkével, ez az alaptőke hiánytalanul megvan készpénzben, vagy bankbetétben, vagy hadikölcsönben, hitelezője pedig nincsen. És most a részvénytársaság vezetősége kénytelen volna a részvénytársaság alaki életével járó kiadásokat közgyűlésösszehívás, be-