Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 9-10. szám - A politikai bűnösök menedékjoga magyar kiadatási szerződésekben. 2.[r.]

A POLITIKAI BŰNÖSÖK MENEDÉKJOGA STB. 445 bűncselekményeknél is kimutatni. Lammasch és Rivier törekvései tehát arra irányultak, hogy a legsúlyosabb relatív politikai bűncselekményeknek, különösen pedig a politikai orgyilkosságnak a menedékjogból való kizárása minden kétséget eloszlató olyan tételes szabály által íormuláztassék, amely alkalmasnak mutatkozik az eddigi bizonytalanság és a megkeresett államok részéről tanúsított önkénykedés megszüntntésére. A svájci törvény meghozatala előtt is már több kísérlet történt ebben az irányban. Egyik kísérlet volt az, amelyet a lnstitut de droit International oxfordi XIV. tételének első része képvisel, ez elválasztja a relatív politikai bűntett két elemét, a közbűntettet és a tett politikai vonatkozását és a kiadatásnak helyt ad közbűntett címén, de a tett politikai vonatkozása miatt leendő különleges üldözést kizárja. Egy másik kísérlet, melyet az angol-amerikai felfogás pártfogol, az oxfordi XIV. tétel 2. részében jutott kifejezésre és amelyet a gyakorlatban a hatalmasságok az 1891. évi chilei polgárháborúban résztvett menekülőkkel szemben követtek; ez arra törekszik, hogy a belháborúban felkelés, forradalom folytán elkövetett bűntettek aszerint kezeltessenek politikai — tehát a kiadatás alól mentes — vagy közönséges — tehát kiadatás alá eső — bűncselekménykép, amit külháború esetében elkövetve, a hadviselés legális eszközeiként jelentkeznek-e vagy sem. Az előbbi rendszer a kérdés megoldására gyakorlatilag teljesen alkalmatlannak mutatkozott, mivel a megkeresett állam legtöbb esetben nem bízhatik abban, hogy a megkereső állam ítélőbírósága az ítélethozatalnál a tett politikai vonatkozásait tényleg figyelmen kívül fogja hagyni. A második rendszer pedig csak polgárháború esetére vonatkozván, a felvetett problémának csupán részleges megoldását adta. Rivier propagandájának eredményeként az lnstitut de Droit International 1892. évi genfi kongresszusa az oxfordi rezoluciók helyébe olyan értelmű határozmányt (genfi rezoluciók) hozott, amely szerint az erkölcs és a jog szempontjából