Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 9-10. szám - Alaptőkeminimum és minimális részvényérték

442 ALAPTŐKÉM IN 1MUM ÉS MINIMÁLIS RÉSZVÉNYÉRTÉK. névértéket feltüntető formánál a részvényokirat szövege mindig egyforma marad, a névérték nem változik, ha az alaptőke az idők folyamán az eredetinek a tízszeresére is emeltetett vagy a telére le is szállíttatott. A részvénybirtokos mindig egyforma okiratot kap, habár az a részvény vagyonnak már csak a tizedrészét reprezentálja az előzőhöz képest. Az általam javasolt új formánál a részvénybirtokos az okiratból látja a változást, látja a valóságot és ha csak rápillant is a részvényre, tudja, hogy az a társulati vagyonnak hányadrészét jelképezi, kétezred, avagy háromezredrészét, tehát következtethet a részvény értékére. Ezekkel úgyvélem megindokoltam, hogy a névérték kicsiny vagy nagy voltának, de egyáltalában számszerű feltüntetésének sem jogi, sem gazdasági jelentősége nincs. 2. Az egyetlen érv, amely a névértékminimum és az alaptőkeminimum mellett ezek után felsorakoztatható lenne, az a jogpolitikai érv volna, hogy a kis névérték és kicsiny alaptőke a kis vagyonú existenciákat kockázatos befektetésekre, részvényjátékra csábíthatná. Ha ez az érv helytálló lenne! De nem az! Egyébként is a részvényjátéknak és a spekuláció korlátozásának kérdése nem a részvényjogba tartozik. Ez elsősorban a tőzsdetörvény körébe vágó matéria. Ám sem a névérték, sem az alaptőke nagysága nem palládiuma — amint láttuk — sem a szoliditásnak, sem a megbízhatóságnak, sem a rentabilitásnak. Tőzsdei jegyzés tárgyát képező papíroknál a forgalom szempontjából a névérték is, az alaptőkeösszeg is, teljesen homályba süllyed; ezeknél a papíroknál a közönséget csak a tőzsdei árfolyam érdekli, vezeti. A tőzsdei forgalomnak és árjegyzésnek tárgyát nem képelő papíroknál — az úgynevezett «exoták»-nál — pedig a magas névértéket egyenesen veszélyesnek tartom, mely csak visszaéléseknek adhat tápot. Ezeknél az az álérték, amelyet magas név-